Új cikkünk a mégújabb Kitaibeliában

Megjelent a KITAIBELIA 19. évfolyam 1. számában az "Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához" című cikkünk (T-Krasznai Enikő, B-Béres Viktória, Kókai Zsuzsanna, Buczkó Krisztina, Balogh Csaba & Török Péter (2014): Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához. Kitaibelia 19 (1): 11-21.). Munkánkkal fel kívánjuk hívni a figyelmet a florisztikai adatközlések szükségességére, a feltáró és monitorozó munkák szerepére,  a friss szakirodalmak használatának és a monitorozásban dolgozó szakemberek rendszeres továbbképzésének fontosságára.

A cikk szabadon letölthető a honlapomról.

Az cikk kivonata az alábbiakban olvasható: 

Tanulmányunkban összesen kilenc adventív vagy invazív idegenhonos algafajt és hazai előfordulását mutatjuk be: Didymosphenia geminata, Nitzschia closterium, Reimeria sinuata, Navicula schroeteri, Pleurosira laevis (Bacillariophyceae); Pediastrum simplex (Chlorophyceae), Cylindrospermopsis raciborskii, Cuspidothrix issatschenkoi, Sphaerospermopsis aphanizomenoides (Cyanobacteria). A magyar algaflórára új adat a Navicula schroeteri Meister jelenlétének kimutatása.

Annak ellenére, hogy az egyes taxonok megjelenési gyakorisága igen eltérő volt, a bemutatott fajok közös jellemzője, hogy olyan kiemelten fontos ökológiai változásokra hívják fel a figyelmet, mint a klímaváltozással összefüggő hőmérséklet-emelkedés, szélsőséges időjárási tényezők (pl. aszály) okozta sókoncentráció növekedés, illetve az eutrofizáció. Munkánk célja volt, a taxonok elterjedésére vonatkozó új adatközléseken túl, felhívni a figyelmet arra, hogy a biomonitorozó munka milyen fontos szerepet játszik az emberi vagy természeti hatások okozta változások gyors észlelésében.

 Az MTA Biodiverzitás Kutatócsoport Fiatal Munkatársa, Dr. Valkó Orsolya Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjat kapott

Kiosztották a Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjat. Az élő környezettudomány témakörben Dr. Valkó Orsolya "A talaj magbank-szerepe a szikes gyepközösségek biodiverzitásának fenntartásában" című pályamunkájáért részesült Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjban. Az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa Magyarországon elsőként vizsgálta a szikes gyepek magbankját. A pannon szikes gyepek a Natura 2000 hálózatban kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyként szerepelnek, amelyek megőrzéséért az Európai Unióban elsősorban Magyarország a felelős, mert hazánkban található az európai állomány 98 százaléka. A pályamű azt vizsgálja, milyen szerepe van a magbanknak a szikes gyepek biodiverzitásának fenntartásában, illetve hogy a szikes gyepekben ható szélsőséges környezeti tényezők miként befolyásolják a vegetáció és a magbank fajösszetételét. Szívből gratulálok a rangos elismeréshez! További díjazottak és a hivatalos cikk az MTA honlapján.

Magtermesztési tapasztalatcsere Németországban - Lendületben a PROSEED projekt

A Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszék és az MTA Biodiverzitás kutatócsoport, a Zsálya Egyesület és a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai (Dr. Deák Balázs, Kapocsi István, Tóth Katalin, Prof. Tóthmérész Béla, Dr. Török Péter és Dr. Valkó Orsolya), 2014. május 13-16 között a DBU által támogatott PROSEED projekt keretében látogatást tettek a kétoldalú projekt német társintézményében a bernburgi Hochschule Anhalt-on, ahol találkoztak Sabine Tischew és Anita Kirmer restaurációs ökológus kutatókkal. A háromnapos találkozó során sor került a magas diverzitású magkeverékes és szénaráhordásos kísérleteinek megtekintésére is. Az alábbiakban röviden beszámolok a német kutatóknál tett látogatásról.

Az első napon a roßbachi kaolinbánya meddőhányóin végzett gyepesítéses kísérletek kerültek bemutatása. A kísérletekről bővebben a kutatók Journal of Applied Ecology-ben megjelent cikkében lehet olvasni.

A roßbachi kaolinbánya látképe

Gyepesítési tapasztalatok megvitatása a roßbachi kaolinbánya gyepesedett meddőhányóin.

A hegyi len (Linum austriacum) is a vetett célfajok között volt.

Egy 14 éves Bromus erectus dominálta rekonstruált szárazgyep.

A roßbachi gyepesítéses kísérletek megtekintését követően meglátogattuk Mathias Stolle kiemelkedően magas, mintegy 250-300 faj termesztésére beállított szántóterületeit. A magtermesztő készségesen megosztotta magtermesztési tapasztalatait, valamint vállalta a projekt keretében, hogy segíti a Zsálya Egyesület magyarországi magtermesztési törekvéseinek megvalósítását. A bemutatott szántóterületek mellett sor került a magbetakarítás módszereinek és gépeinek bemutatására, valamint a magtermesztő ültetvények létesítésének és fenntartásának problémáit is megvitattuk.

A kutatók egy csoportja és Matthias (a kép jobb szélén) a terepszemlén.

Nem csak a kétszikű fajokat, hanem az egyszikűeket is nagy tőtávolság mellett nevelik (A kép előterében Betonica officinalis és Festuca valesiaca tövei láthatóak).

Európai szinten is kevés az olyan magtermesztő, aki ritka sztyeppfajok magjait szaporítja (a kép előterében Oxytropis pilosa látható)

Nem is csoda, hogy nagyon lelkesen fotóztuk a látottakat

A palánták előnevelése fóliasátorban történik (a képen Iris sibirica palánták láthatóak)

A magok begyűjtése gyakran a teljes földfeletti rész betakarításával történik

A második napon Bernburgban megtekintettük a ProSaum és a Salvere projekt keretében vetett fajgazdag gyep és mezsgyevegetáció helyreállításával illetve létesítésével és fenntartásával összefüggő vizsgálatokat. Ezekről a kísérletekről a közeljövőben Cambridge University Press gondozásában megjelenő tanulmánykötetben lehet majd olvasni (link később).

A Salvere projekt kísérleteit bemutató tábla a Strenzfeld Campuson (Bernburg). 

(A Salvere projektről bővebben a projekt honlapján lehet olvasni)

 A vetett fajok között szerepelt a mezei gólyaorr (Geranium pratense) is.

A ProSaum projekt keretében vetett fajgazdag mezsgye 

(A projektről bővebben a projekt honlapján lehet olvasni).

A harmadik napon részt vettünk a vadonélő fajokat regionálisan szaporító és értékesítő német kisüzemi magtermesztők éves közgyűlésén és meglátogattunk több magtermesztő termesztési területeit is. Igen sok hasznos információt gyűjtöttünk mind a növényvédelmi beavatkozásokról, mind a talajművelés és a vegyszermentes gyomvisszaszorítás kérdéseiről is.

Egyes fajok termesztésbe vont egyedeit gyakran aláfóliázott ágyásokba ültetik 

(a képen vízáteresztő geotextil és a mezei varfű (Knautia arvensis) látható)

A vadak ellen gyakran szükséges érés előtt védőháló alkalmazására 

(mint itt a Sanguisorba minor esetében is látható)

 Aprómagvető adapterrel felszerelt hidastraktor

A harmadik nap végére bár eléggé elfáradtunk, de a jókedvünk töretlen maradt

A projekt ütemezés szerint várhatóan a következő év tavaszán a német partneregyetem munkatársai látogatják meg egyetemünket. Ennek a látogatásnak a keretében bemutatjuk a korábbi bejegyzésekben ismertetett gyepesítési kísérleteinket illetve a telepített magtermesztő területeinket is.

"Halmozottan" előnyös a helyzet - Kunhalmok terepi felmérése

Az idei évben tervbe vettük a HNP működési területén több régióban is megtalálható eltérő mértékben gyepesedett kunhalmok botanikai felmérését. Ez a munka a tudományos eredmények mellett segítséget nyújthat a löszgyepi védett illetve ritka fajok állományainak feltérképezésében, illetve a halmokon található maradvány löszvegetáció értékleltárának elkészítésében. A vizsgálatsorozatban eddig mintegy 40 halmot mértünk fel, de további közel 100 halom felmérése még hátravan. A jelenlegi vizsgálatok is egy sor érdekes és értékes előfordulási adattal gyarapították ismereteinket. 

A halmok igen változatos táji környezetben fordultak elő, néhol szántóföldi tengerből kiemelkedő szigetként viselkedtek.

Több halmon is megtaláltuk a piros szarumák (Glaucium corniculatum) egyedeit.

A selymes boglárka (Ranunculus illyricus) sok vizsgált halmon, néhol nagyobb tömegben is előfordult.

Egy halmon előfordult a horgas bogáncs (Carduus hamulosus) is.

 

Voltak meglehetősen jól "felszerelt" halmok is, ez jelentősen megkönnyítette a felmérési munkát.

Az egyik legérdekesebb halom, egy szikes halom volt, ahol a józan ésszel és persze a gravitációval szembemenve a halom tetején találtuk a legsósabb talajt jelző vegetációt.

Érdekes faj volt a francia lucerna (Medicago monspeliaca), mely eddig egy vizsgált halmunkról került elő.

Viszonylag gyakori faj volt a macskahere (Phlomis tuberosa) is, mely két halom esetében nagy tömegben volt jelen.

A vizsgálatban a táji környezet mellett a halom meredekségét, méretét illetve tájtörténeti változókat is figyelembe véve arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen mértékben járulhatnak hozzá ezek a halmok a korábban elterjedt sztyeppei elemeket is tartalmazó löszvegetáció fennmaradásához.

Legeltetéses cikk a PLOS One-ban

Megjelent a szürkemarha-legeltetés hatásait szikes növényközösségekben vizsgáló eredményeinkből írt cikkünk a PLOS One tudományos folyóiratban. A cikkben a legelés hatásait egy nedvességgradiens mentén vizsgálva kimutattuk, hogy a legeltetés hatása a szárazabb gyepek felől a nedvesebb gyepek felé haladva egyre kifejezettebb, azonban ezeket hatásokat egyre növekvő mértékben befolyásolják az időjárási szélsőségekből adódó fluktuációk.

A cikk a folyóirat honlapjáról mindenki számára szabadon letölthető.

A cikk összefoglalója az alábbiakban olvasható:

Traditional Cattle Grazing in a Mosaic Alkali Landscape: Effects on Grassland Biodiversity along a Moisture Gradient.

Extensively managed pastures are of crucial importance in sustaining biodiversity both in local- and landscape-level. Thus, re-introduction of traditional grazing management is a crucial issue in grassland conservation actions worldwide. Traditional grazing with robust cattle breeds in low stocking rates is considered to be especially useful to mimic natural grazing regimes, but well documented case-studies are surprisingly rare on this topic. Our goal was to evaluate the  effectiveness of traditional Hungarian Grey cattle grazing as a conservation action in a mosaic alkali landscape. We asked the following questions: (i) How does cattle grazing affect species composition and diversity of the grasslands? (ii) What are the effects of grazing on short-lived and perennial  noxious species? (iii) Are there distinct effects of grazing in dry-, mesophilous- and wet grassland types? Vegetation of fenced and grazed plots in a 200-ha sized habitat complex (secondary dry  grasslands and pristine mesophilous- and wet alkali grasslands) was sampled from 2006–2009 in East-Hungary. 

 

We found higher diversity scores in grazed plots compared to fenced ones in  mesophilous- and wet grasslands. Higher cover of noxious species was typical in fenced plots  compared to their grazed counterparts in the last year in every studied grassland type. We found an increasing effect of grazing from the dry- towards the wet grassland types. The year-to-year  differences also followed similar pattern: the site-dependent effects were the lowest in the dry  grassland and an increasing effect was detected along the moisture gradient. We found that extensive Hungarian Grey cattle grazing is an effective tool to suppress noxious species and to create a mosaic  vegetation structure, which enables to maintain high species richness in the landscape. Hungarian Grey cattle can feed in open habitats along long moisture gradient, thus in highly mosaic landscapes this breed can be the most suitable livestock type.

Áttekintő tanulmányunk a 25 legtöbbet 

letöltött cikk között

A "Biodiversity of Palaearctic grasslands: processes, patterns and conservation" című különszámban megjelent áttekintő tanulmányunk az első 25 legtöbbet letöltött cikk között van az elmúlt 90 nap adatait alapul véve az Agriculture, Ecosystems and Environment c. folyóiratban.

A tanulmány szabadon hozzáférhető és letölthető bárki számára a folyóirat honlapjáról. Bízunk benn, hogy nemsokára a legtöbbet idézett cikkek között lesz.

Magas fajszámú keverékek vetése - meglepően jó eredmények várhatóak

Az európai vizsgálatok meglehetősen hiányosak abban a tekintetben, hogy mennyiben függ a magkeverék-vetés, a gyeprekonstrukció és gyomvisszaszorítás sikeressége az alkalmazott magkeverék diverzitásától. Legtöbbször a diverzitást a fajszámmal fejezik ki - azaz magas fűdominanciával jellemezhető keverékeket is magas diverzitásúnak tekintenek csupán a benne található fajok magas száma alapján (Török et al. 2011). Eddig összesen egy európai vizsgálat van, ahol azonos vetőmagnorma (vetési denzitás) mellett vizsgálták volna eltérő diverzitású keverékek gyomelnyomó képességét (van der Putten et al. 2000). Ennek okán 2012 őszén, három térbeli ismétlésben, split-plot elrendezést alkalmazva, egyenként 5m×30m-es mintavételi parcellákon belül vetettünk eltérő diverzitású keveréket, 30kg/ha vetőmagnormával. A mintavételi percellákon belül összesen 6, 5×5m-es mintavételi négyzetben random elosztásban vetettük az alábbi növekvő diverzitású keverékeket:

(1) 30kg/ha Festuca rupicola

(2) 25kg/ha F. rupicola és 5kg/ha fajgazdag keverék*

(3) 15kg/ha F. rupicola és 15 kg/ha fajgazdag keverék*

(4) 5 kg/ha F. rupicola és 25 kg/ha fajgazdag keverék*

(5) 30 kg/ha fajgazdag keverék*

(6) Vetés nélküli spontán kontroll.

*(A fajgazdag keverék fajai: Achillea collina, Bunias orientale, Carthamus lanatus, Centaurea pannonica, Centaurea sadleriana, Centaurea solstitialis, Dianthus pontederae, Filipendula vulgaris, Galium verum, Hypericum perforatum, Knautia arvensis, Lotus corniculatus, Lycopsis arvensis, Pimpinella saxifraga, Plantago media, Rapistrum perenne, Salvia nemorosa, Silene vulgaris, Stipa capillata) A fajgazdag keverék fajait és a F. rupicola magokat egyaránt a régió populációiból gyűjtöttük.

A vetést követő első évben a minden mintavételi parcellában a vetett fajokat csak igen alacsony borításban találtuk meg, és ezzel párhuzamosan a rövidéletű gyomok borítása nagyon magas volt. A nyár elején egy szárzúzás történt a gyomok visszaszorításának érdekében, amelyet intenzív birkalegeltetés követett, melynek során a birkák tövig rágták és taposták a vegetációt. Így a tavalyi év végén már temettük a vizsgálatot (a birkalegeltetés és taposás nem volt a tervek között).

Az idei felmérés során meglepően tapasztaltuk, hogy egyes mintanégyzetekben igen magas volt a vetett fajok borítása, sőt szépen látható volt az eltérő keverékek által vetett négyzetek közötti különbség is. A következő évben biomassza mintavételt is tervezünk, hogy láthatóak legyenek az egyes keverékek biomassza produkcióbeli különbségei is

Török P., Vida E., Deák B., Lengyel Sz., Tóthmérész B. (2011): Grassland restoration on former croplands in Europe: an assessment of applicability of techniques and costs. Biodiversity & Conservation 20: 2311-2332.

Van der Putten W.H., Mortimer S.R., Hedlund K., Van Dijk C., Brown V.K., Lepš J., Rodriguez-Barrueco C., Roy J., Diaz Len T.A., Gormsen D., Korthals G.W., Lavorel S., Santa Regina I., Šmilauer P. (2000): Plant species diversity as a driver of early succession in abandoned fields: a multi-site approach. Oecologia 124: 91-99.

Kettőből - kettő: Sikeres hallgatói szereplések a XIV. OFKD-n.

Ebben az évben Pécsett került megrendezésre, 2014. április 23-25 között az Országos Környezettudományi Diákkonferencia, ezúttal a tizennegyedik. A konferencián összesen két előadással vettek részt tanítványaim. Az előadások a következőek voltak:

Balogh Nóra: Gyepek helyreállításának lehetőségei spontán szukcesszió segítségével: esettanulmány kiskunsági homoki parlagokon (témavezetők: Dr. Valkó Orsolya és Dr. Török Péter)

Kelbert Bernadett: Kaszálás felhagyását követő vegetációváltozások helyreállított szikes és löszgyepekben (témavezetők: Dr. Kelemen András és Dr. Török Péter).

Balogh Nóra különdíjat, Kelbert Bernadett 2. helyezést ért el. Ezúton gratulálunk a sikeres szereplésért!

Felkerült az égetés szerepét értékelő áttekintő tanulmányunk ismertetése a Society for Conservation Biology, Europe Section Blogjára. A blogbejegyzés ezen a linken keresztül elérhető. Köszönet dr. Hartel Tibornak a bejegyzés posztolásáért! Az áttekintő tanulmány ingyenesen letölthető erről a linkről.

Nagy sikerrel zárult a 15. Kolozsvári Biológus Napok (Napoca :-))

 

 Ismét megrendezésre került, 2014. április 4-6 között a nagy múltra visszatekintő, a hazai és a határontúli biológus szakma egyik legrangosabb és leghangulatosabb rendezvénye a Kolozsvári Biológus Napok, ezúttal a 15. Az eddigi biológus napok közül ezt övezte eddig a legnagyobb szakmai érdeklődés, olyan sok előadás került bejelentésre, hogy a szervezők kénytelenek voltak párhuzamos szekciókban lebonyolítani az előadások bemutatását (összesen több mint 70 előadást hallgathattak meg az érdeklődők). Az előadások igen színvonalasak voltak, nagyon jó áttekintést nyújtottak a határontúli és a hazai kutatói műhelyekben gyakran együttműködésben zajló vizsgálatokról. 

Dr. Markó Bálint megnyitja a konferenciát.

 A konferencián az alábbi előadásokkal vettünk részt:

Török Péter, Deák Balázs, Miglécz Tamás, Kelemen András, Tóth Katalin, Albert Ágnes-Júlia, Valkó Orsolya, Béres Viktória, Borics Gábor, Tóthmérész Béla, Török-Krasznai Enikő: Biomassza és fajgazdagság kapcsolata: Általánosan jellemző-e az egycsúcsú görbe?

Albert Ágnes-Júlia, Kelemen András, Valkó Orsolya, Miglécz Tamás, Csecserits Anikó, Rédei Tamás, Deák Balázs, Tóth Katalin, Tóthmérész Béla, Török Péter: Spontán szukcesszió szerepe homoki gyepek növényzetének regenerálódásában.

Kelemen András, Török Péter, Valkó Orsolya, Deák Balázs, Tóth Katalin, Albert Ágnes-Júlia, Miglécz Tamás, Tóthmérész Béla: Növényfajok közötti interakciók szikes gyepekben.

Lukács Balázs András, Török Péter, Kelemen András, Simon Edina, Miglécz Tamás, Tóthmérész Béla, Valkó Orsolya: Magkészlet ökológiai vizsgálatok hortobágyi száraz és nedves szikes gyepekben.

A kávészünetek oldott hangulatban zajlottak.

A konferencián átadásra kerültek az Apáthy István díjak. Az idei díjazottak dr. Hartel Tibor és Bartha Helga voltak. A díjazottaknak a rangos elismeréshez szívből gratulálunk! A konferencia jó hangulatához és a feszített tempó mérsékléséhez a beiktatott kávészünetek és az esti közös kötetlen diskurzusok hatékonyan hozzájárultak.

 

Dr. Hartel Tibor átveszi az elismerést dr. Markó Bálinttól.

A fenti linken keresztül a részletes program és a konferencia absztraktok letölthetőek.

A konferenciához kapcsolódóan lehetőségünk nyílt dr. Ruprecht Eszter és dr. Fenesi Annamária által koordinált kísérletes vizsgálatokat is megtekinteni a Kolozsvári Botanikus Kertben. A vizsgálatok súlypontját a biológiai inváziós és égetéses vizsgálatok képezik. 

 

A kolozsvári kutatók jól felszerelt kísérleti állomása a Kolozsvári Botanikus kertben.

Az egyik projektben a kutatók idegenhonos kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) észak-amerikai és hazai populációiból származó magokból nevelt növények égetésre adott válaszait és kompetíciós képességeit tanulmányozzák beállított kísérletes növénynevelési vizsgálatokkal. 

 

Fenesi Annamária és Török Péter a konferencián

Dr. Fenesi Annamária az elkövetkezendő mintegy 10 hónapban az Erdős Pál Posztdoktori Ösztöndíj támogatása mellett a fent említett vizsgálatait a DE TTK Ökológiai Tanszékével együttműködésben végzi. Gratulálunk a pályázati támogatás elnyeréséhez és nagy reményekkel tekintünk az elkövetkezendő közös munkára.

A kutatócsoport által jegyzett cikkek közül a Basic and Applied Ecology folyóiratban megjelent "Review: Prospects and limitations of prescribed burning as a management tool in European grasslands" című áttekintő tanulmányunk a harmadik legtöbbet letöltött cikk volt az elmúlt három hónapban. A cikk megtekinthető és mindenki számára szabadon letölthető (open access) a folyóirat honlapjáról. Bízunk benne, hogy a széles szakmai érdeklődés hamarosan az idézettségi mutatókban is megjelenik.

Fúrunk, vazze: Elkezdődött a gyepesített szántók magbankjának ismételt vizsgálata

Egyek-Pusztakócs térségében 2004 és 2008 között mintegy 760 ha összterületben történt meg fajszegény (2 illetve 3 fajból álló) magkeverékek segítségével végzett gyepesítés. A gyepesítést követő harmadik évre a területek többségén évelő vetett füvek által dominált gyepek alakultak ki. A vetést követő harmadik évben elvégeztük számos mintavételi pontban a talajmagbank vizsgálatát, amelynek célja az volt, hogy megállapítsuk milyen magas a talaj gyommag tartalma. 

 

 

1. kép. A DE Ökológiai Tanszék egyik kísérleti növényháza a DE Botanikus Kertben

Ennek ismétléseként 6 év elteltével (azaz a 2004-ben gyepesített területeken) megismételjük a mintavételt annak érdekében, hogy az összetételben bekövetkező változásokat kimutathassuk. A fúrásos mintavétel során a mintavételi karámokból összesen 12 db, 126 cm3 térfogatú fúrásos talajmintát veszünk, melynek alsó és felső 5 cm-es rétegét külön kezelve csíráztatjuk.

2. kép. A fúrófej felhelyezése.

3. kép. A fúrás folyamata

A begyűjtött mintákat rozsdamentes szitasoron keresztül koncentráljuk, annak érdekében, hogy a mintatérfogatot csökkentsük, kimossuk a csírázásgátló anyagokat a talajból, illetve, hogy növeljük egyes keményhéjú fajok csírázási erélyét a mosás során előidézett maghéj-sebzéssel. A mosást követően a koncentrált mintát steril talaj fölé rétegezzük néhány milliméter vastagságban. Rendszeresen öntözzük a mintafelszínt majd időszakos ellenőrzés mellett eltávolítjuk a meghatározott csíranövényeket, illetve azokat a növénykéket, amelyeket nem lehet csíranövény állapotban meghatározni átültetjük, majd határozható állapotig neveljük.

 

4. kép. Kicsírázott Matricaria inodora az első fúrásos vizsgálatból.

 

5. kép. Chenopodium album csíranövénye.

 A csíráztatást általában a kora tavaszi mintavételt követően június végéig folytatjuk, majd az igen meleg nyári időszakban hagyjuk a mintafelszínt kiszáradni, amennyiben nem jelennek már meg új csíranövények. A száraz felszínt átforgatjuk, hogy a minta alján levő magok is csírázhassanak, majd az öntözést augusztus végétől október végéig, november elejéig folytatjuk.

Német-magyar együttműködés őshonos fajokból álló magkeverékek előállítására

Az Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszéke és a Bernburgi Hochschule Anhalt kutatóinak együttműködésével a DBU (Deutsche Bundestiftung Umwelt) támogatása mellett az elkövetkezendő 18 hónapban valósul meg a "Large-scale grassland restoration: the use of establishment windows and high diversity seeding by the knowledge transfer of regional seed propagation to Hungary" című ProSeed rövidítésű projekt. A projekt keretében a német kutatók és magtermesztők a Németországban kiválóan működő regionális magkeverék előállításával és alkalmazásával szerzett tapasztalataikat adják át a magyar kutatóknak. A projekt célja a tudástranszfer mellett lösz és szikes gyepi kísérő fajok szaporítási lehetőségeinek tanulmányozása valamint az ennek során előállított magkeverékek kísérletes vetése fajszegény gyepek fajgazdagságának növelése érdekében.

Egy korábbi blogbejegyzésemben már beszámoltam a tavaly ősszel elkezdett a pályázathoz kapcsolódó kísérletről. A kolonizációs ablakokban történt mintegy 100 kg/ha vetőmagnormával történt vetés a kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetően kiválóan sikerült. 

Megállapíthattuk, hogy az elvetett 35 fajból számos már a többnyire enyhe tél folyamán kicsírázott és sikeresen megtelepedett. Az elevett fajok a következőek voltak: Achillea collina, Aegilops cylindrica, Agrimonia eupatoria, Agropyron cristatum, Allium scorodoprasum, Aster tripolium subsp. pannonicus, Atriplex litorale, Atriplex tatarica, Bunias orientale, Bupleurum tenuissimum, Carthamus lanatus, Centaurea pannonica, Centaurea sadleriana, Centaurea solstitialis, Coronilla varia, Dianthus pontederae, Falcaria vulgaris, Filipendula vulgaris, Galium verum, Hypericum perforatum, Lathyrus hirsutus, Lathyrus tuberosus, Lotus corniculatus, Melandrium viscosum, Plantago media, Podospermum canum, Potentilla argentea, Rapistrum perenne, Salvia verticillata, Scabiosa ochroleuca, Silene vulgaris, Trifolium angulatum, Trifolium campestre, Trifolium retusum, és Trifolium striatum. Természetesen a pontos arányok és a sikeresség értékelése majd a későbbiekben, a nyár eleji felmérések során válik értékelhetővé.

Egyes területeken igen intenzív vaddisznó-túrás szerencsére a kolonizációs ablakokat többnyire nem érintette. A károkozás mellett a kísérlet szempontjából pozitív fejlemény, hogy a disznótúrások számos új ablakot nyitottak a gyepben, melyekbe a későbbiekben remélhetőleg az elkerített területeken magot érlelő és szóró vetett fajok be tudnak települni.

X. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében

A Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kara Növénytani és Természetvédelmi Intézetében rendezték meg a X. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében c. konferenciát 2014. március 7-9. között Sopronban. A konferencia már nagy múltra tekint vissza,  az első konferenciát 1997-ben, Debrecenben az hívta életre, hogy a flóra- és vegetációkutatók fiatal generációja bemutathassa eredményeit a szakmai nagyközönségnek. A konferencia napjainkra a  hazai botanikusok legfontosabb találkozójává nőtte ki magát.

A konferencián kilenc szekcióba sorolva összesen közel 60 előadás hangzott el és mintegy 80 poszter került bemutatásra. A konferencián átadták a Boros Ádám díjakat is, melyet idén Papp Beáta, Bölöni János és Sramkó Gábor nyert el. Gratulálunk a díjazottaknak a teljes hazai botanikus szakma nevében is. Kutatócsoportunk a konferenciára két absztraktot nyújtott be (két előadás) melyek címei az alábbiak voltak:

TÖRÖK Péter – DEÁK Balázs – MIGLÉCZ Tamás – KELEMEN András – TÓTH Katalin – ALBERT Ágnes – VALKÓ Orsolya: Szürkemarha legeltetés hatása: Élőhelytípus-függő változások nedvesség-gradiens mentén.

BABAI Dániel – VALKÓ Orsolya – TÖRÖK Péter – ALBERT Ágnes – TÓTH Katalin – DEÁK Balázs – KELEMEN András – MIGLÉCZ Tamás – TÓTHMÉRÉSZ Béla – MOLNÁR Zsolt: A szénamurha (szénatörek) szórásának hatása irtásrétek fajgazdagságára Gyimesben (Keleti-Kárpátok, Románia)

Az előadások egy jelentős részében és egy esti vitafórum során is kiemelt figyelmet kapott az akáckérdés (Ténylegesen szakmai alapon nyugvó állásfoglalásokat és véleményeket itt, itt és itt olvashatunk). 

 A fehér akác (Robinia pseudoacacia)

 (Molnár V. Attila felvétele)

 A vitaesten erdészek részvételével, az ő álláspontjukat meghallgatva folyt termékeny vita a témáról. A vitaesten a gazdálkodói szempontok védői számára is tisztázódhatott, hogy az EU invazív fajokat korlátozó rendelettervezete nem az akác teljes kiirtásáról, csupán a nem akaratlagos terjedés kordában tartására irányul. A konferencia szakmai alapokon nyugvó, széles konszenzussal kialakított állásfoglalást fogalmazott meg a fehér akác megítélésével kapcsolatban, amit a szakmai közönség tudtával és egyetértése mellett Borhidi Attila, Pócs Tamás, Vida Gábor akadémikusok illetve a házigazda intézetigazgató, Bartha Dénes írtak alá. Sajnálatosan a korábbi szakmai állásfoglalásokhoz hasonlóan ez az állásfoglalás is visszhang nélkül maradt, sőt a sötét középkor szellemiségét méltón idéző Akác-koalíció munkássága nyomán az egész Európai Uniós jogszabályt sikerült elakasztani.