2022. szeptember 30., péntek

Új cikkünk a Science of the Total Environment-ben

Megjelent Tölgyesi Csaba elsőszerzőségével a cikkünk a STOTEN jövő évi januári számában. A kéziratban folytatjuk azt a gondolatmenetet egy újabb vizsgálati adatsorral, hogy miért ne hozzunk létre faültetvényeket vagy ültessünk ész nélkül fákat mindenhová. Erről a témakörről itt és itt írtunk korábban bővebben. Az alábbiakban olvasható a közlemény összefoglalója a cikk pedig szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján.

How to not trade water for carbon with tree planting in water-limited temperate biomes?

CsabaTölgyesi, Alida Anna Hábenczyus, András Kelemen, Péter Török, Orsolya Valkó, Balázs Deák, László Erdős, Benedek Tóth, Nándor Csikós, Zoltán Bátori

The most widespread nature-based solution for mitigating climate change is tree planting. When realized as forest restoration in historically forested biomes, it can efficiently contribute to the sequestration of atmospheric carbon and can also entail significant biodiversity and ecosystem service benefits. Conversely, tree planting in naturally open biomes can have adverse effects, of which water shortage due to increased evapotranspiration is among the most alarming ones. Here we assessed how soil texture affects the strength of the trade-off between tree cover and water balance in the forest-steppe biome, where the global pressure for afforestation is threatening with increasing tree cover above historical levels. Here we monitored vertical soil moisture dynamics in four stands in each of the most common forest types of lowland Hungary on well-drained, sandy (natural poplar groves, and Robinia and pine plantations) and on poorly drained, silty-clayey soils (natural oak stands and Robinia plantations), and neighboring grasslands. We found that forests on sand retain moisture in the topsoil (approx. 20 cm) throughout the year, but a thick dry layer develops below that during the vegetation period, significantly impeding groundwater recharge. Neighboring sandy grasslands showed an opposite pattern, with often dry topsoil but intact moisture reserves below, allowing deep percolation. In contrast, forests on silty-clayey soils did not desiccate lower soil layers compared neighboring grasslands, which in turn showed moisture patterns similar to sandy grasslands. We conclude that, in water-limited temperate biomes where landscape-wide water regime depends on deep percolation, soil texture should drive the spatial allocation of tree-based climate mitigation efforts. On sand, the establishment of new forests should be kept to a minimum and grassland restoration should be preferred. The trade-off between water and carbon is less pronounced on silty-clayey soils, making forest patches and wooded rangelands viable targets for both climate mitigation and ecosystem restoration.

2022. szeptember 19., hétfő

Egy lezárult Lendület Kutatócsoport margójára...


A Magyar Tudományos Akadémia 2017 májusában megbízott a Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport vezetésével és a kutatócsoportnak az öt éves működésének ideje alatt mintegy 210 millió forintos támogatást biztosított. Nehezen tudnám pontosan elmondani vagy meghatározni (még kevésbé megköszönni), hogy mekkora lökést és segítséget jelentett számomra a pályázat támogatása - vagy, hogy "mi lett volna" a projekt támogatása nélkül. Egy bizonyos, a pályázati támogatás lezárult idén júliusban, elkészült a zárójelentés, lesz még ősszel egy szóbeli záróbeszámoló, ami alapján a finanszírozó megbízásából a Lendület bírálók és egy a hazai kutatói közösség elismert kutatóiból álló grémium dönt a kutatócsoport szakmai eredményességéről. Bízom abban, hogy kiváló minősítést fogunk kapni.

Szomorúságra nincs ok, idén tavasszal sikerült elnyerni az ELKH Kutatócsoportok alakítására szóló pályázatának ötéves támogatását (évi 25 millió forint), illetve másfél héttel ezelőtt derült ki, hogy az eddigi eredményeink alapján méltónak bizonyultunk a NKFIH Élvonal Kutatói Kiválósági Program (évi 60+ millió forint) szintén ötéves támogatására. Ezzel az összes magyarországi nagy, egyéni teljesítmény alapján odaítélt kutatócsoporti támogatást sikerült elnyerni. Nagy öröm, de úgy gondolom még nagyobb felelősség. Bízom abban, hogy az új projektekben résztvevő igen kiváló kutatók és szakemberek támogatásával megvalósítjuk az ambíciózus kutatási projektjeinket, melyekről egy későbbi blogbejegyzéseimben fogok beszámolni. Aki szeretne továbbolvasni egy hosszabb beszámoló következik a most lezáruló Lendület csoport eredményeiről.

xxx VIGYÁZAT HOSSZÚ SZÖVEG JÖN, TOVÁBBOLVASNI CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE xxx

Szakmai értelemben megpróbálom az alábbiakban összefoglalni a lezárult kutatócsoport legfontosabb eredményeit és teljesítményét.     

Az öt éves támogatási időszakban, négy munkacsomagba rendezett nyolc vizsgálati kérdéshez kapcsolódó vizsgálatokkal terveztük annak megalapozását, hogyan járulhatnak hozzá a gyakorlati élőhely-rekonstrukciók során nyert eredmények az ökológiai elméletek teszteléséhez és finomításához, illetve hogyan támogathatjuk egy elméletközpontú élőhely-rekonstrukciós paradigma gyakorlati megalapozását. A vizsgálatainkban túlnyomóan gyepi élőlényközösségeket vizsgáltunk, azonban a kolonizációs, fajkészlet-szerveződési, illetve a közösségdinamikai folyamatokat és elméleteket, erdőssztyepp és egyéb fás vegetációban, valamint vízi élőlényközösségekben esetében is vizsgáltuk. A harmadik év végére célul tűztük ki a négy munkacsomagban vázolt kérdéskörök mentén végzett vizsgálatokon alapuló publikációk készítését, illetve nemzetközi együttműködések kiépítését. A pályázatban vállaltuk az első három évben a kutatási témakörökhöz kapcsolódóan 20 Q1-es, illetve 2 magasan jegyzett D1-es cikk készítését. Ezen célkitűzések teljesültek; a kutatócsoport-vezető szerzőségével a négy kutatási témakörben összesen 24 Q1-es publikáció született, ezek közül 15 cikk D1-es folyóiratokban jelent meg. (Ez utóbbiak közül 8 D1-es cikk, a kutatócsoport-vezető meghatározó szerzőségével készült). A hároméves beszámolót követő két évben a négy munkacsomaghoz kapcsolódó szintézis jellegű munkákat és a munkacsomagokhoz kapcsolódó publikációs tevékenységet, valamint a PADAPT adatbázis elkésztését és nyilvánossá tételét terveztük. Az ötéves munka a munkatervnek megfelelő módon és ütemezéssel zajlott és a kitűzött célokat teljesítette a kutatócsoport.

A vizsgált időszakban végzett tematikus kutatómunka előrehaladása és kiemelt publikációk

1. MUNKACSOMAG. Az első munkacsomagban szereplő kutatási kérdésekhez kapcsolódó elméletek főként a fajkészlet szerveződés alapvető folyamataira, illetve az ezekre hatást gyakorló környezeti tényezők vizsgálatára fókuszáltak (élőhely-specifikus fajkészlet, sötét és rejtett diverzitás és újszerű ökoszisztémák létrejötte, klímaváltozás indukálta közösségszintű változások). A munkacsomaghoz számos vizsgálat kapcsolódott, melyek a szárazföldi növényközösségek, a bevonatalkotó (bentikus) és lebegő életmódú (planktonikus) közösségek dinamikai folyamatainak vizsgálatával foglalkoztak.

1.1. Csereviszony a magterjedés és a magméret között. Az élőhely-restauráció sikerességét alapvetően meghatározzák a közösségekben zajló terjedési folyamatok. Az eredmények szerint negatív összefüggés van a vizsgált növényfajok magmérete és elterjedési területe között, tehát általánosságban minél nagyobb magjai vannak egy fajnak, annál szűkebb az elterjedési területe. A korábbi eredményekkel összhangban a magméret negatívan korrelált a talaj nedvességtartalmával és az élőhely fényellátottságával is. Az eredmények alapján a szélesebb elterjedésű fajok a jó vízellátottságú, árnyékolt, tápanyag-gazdag élőhelyekre jellemzőek, míg a száraz, napos, tápanyagszegény élőhelyek fajai jellemzően szűkebb elterjedésűek. Az eredmények megerősítik a korábbi feltételezést, miszerint a száraz, tápanyagszegény élőhelyek, mint például a száraz gyepek, valamint az ott élő fajok természetvédelmi szempontból értékesek és sérülékenyek, amit tovább fokoz az a tény, hogy a száraz élőhelyek fajainak magjai általában nagyobbak, így nehezebben terjednek, és feltételezhetően lassabban képesek elterjedési területüket a klímaváltozás vagy éppen az ember élőhely-átalakító tevékenysége miatt megváltozott környezeti körülményeknek megfelelően megváltoztatni (Sonkoly et al. 2017).

1.2. A sokféleség és a tömeges fajok egyaránt hatnak a biomassza produkcióra. A növényközösségek sokféleségének megváltozása jelentős hatást gyakorolhat a szervesanyag-termelésükre is. Egyes korábbi vizsgálatokban azt találták, hogy a biológiai sokféleség csökkenésével a növényközösségek szervesanyag-termelése is csökkent, míg más kísérletekben a szervesanyag-termelés mennyisége főleg a közösséget meghatározó, úgynevezett domináns fajok termelésétől függött. Eredményeikben rámutattak a fajok sokféleségének megőrzése kiemelt fontosságú a produkció szempontjából, azonban nem szabad alábecsülni a tömeges fajok meghatározó szerepét sem (Sonkoly et al. 2019).

1.3. Magbank és gyepek rezilienciája változó klímában. A gyepek spontán regenerációjának kulcseleme a talajban található propagulumkészlet. Bár számos vizsgálat foglalkozott eddig a talajban található magbank mennyiségi és minőségi összetételével, kevés olyan vizsgálat volt, amely a gyepi reziliencia és a klímaváltozás problémakörével egyaránt összekapcsolta ennek a vizsgálatát. A kutatócsoport munkatársai egy áttekintő tanulmányban foglalkoztak a magbank reziliencia és klímaváltozás kapcsolatában betöltött szerepével. Kimutatták, hogy a csapadék mennyiségének csökkenése, illetve a csapadék-eloszlás megváltozása jelentősebb hatást gyakorol a talajmagbank összetételére és a közösségek rezilienciájára, mint a hőmérséklet emelkedés. A hőmérséklet emelkedés és a csapadék mennyiségének csökkenése a spontán tüzek gyakoriságának növekedésével kedvezőtlenül befolyásolja a csíranövények megtelepedését és indukálja a magbank és a vegetáció jelentős átalakulását. Azok a stresszelt élőhelyek, amelyeket alapvetően kiszámíthatatlan változások jellemeztek, tartós magbank révén pufferelni képesek a klímaváltozás rövidtávú hatásait szemben azokkal az élőhelyekkel, amelyeket stabilabb környezeti feltételek jellemeztek (Kiss et al. 2018).

1.4. Komplex élőhelyi gradiensek megőrzése nem lehetséges statikus élőhelykonzervációval. A zárt lombkoronájú erdők és a fátlan sztyepp zóna közötti határvidéken erdős sztyeppet találunk, mint őshonos növényzetet. Ezek a területek tankönyvi példái a mozaikos növényzetnek, és fontos ökológiai jellemzőjük az erdős és gyepes foltok váltakozása. A kutatás eredménye szerint az erdősztyepp növényzetét nem szabad két különálló kategóriába (erdő és gyep) besorolni, mivel ez a két kategória fokozatos átmenetet képez egymás irányába, így a konzervációbiológiai beavatkozások során ezeknek a veszélyeztetett élőhelyeknek a megőrzésében fontos, hogy az erdőssztyepp növényzet komponenseit – az erdőt a gyepet és átmenetüket ne külön kezeljék (Erdős et al. 2020).

1.5. Új módszer gyepek biodiverzitásának helyreállítására. A mikroélőhely-limitáltság csökkentését a zárt gyeptakaró felnyitásával, a propagulum-limitáltság csökkentését pedig magkeverék vetéssel lehet elérni, erre szolgál a megtelepedési ablakok módszere. Eredményeink alapján a megtelepedési ablakok alkalmasak a mikroélőhely- és propagulum-limitáltság csökkentésére és ezáltal a gyepesített területek fajgazdagságának növelésére. A talaj-előkészítés alkalmas volt a vázfajok dominanciájának megtörésére, ezáltal csökkentette a mikroélőhely-limitáltságot. A nyílt talajfelszín jelenléte és a lecsökkent kompetíció jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a vetett diverz magkeverék fajai sikeresen meg tudtak telepedni az ablakokban. A változatos összetételnek köszönhetően a magkeverék alkalmazhatósága szélesebbé válik: több területen és eltérő környezeti viszonyok között alkalmazva is számíthatunk arra, hogy az egyes helyszíneken nagy bizonyossággal lesznek olyan fajok, amelyek képesek megtelepedni. A vetett fajok visszaszorították a talajbolygatást követően felnövő gyomokat, így az ablakok nem jelentenek gyomosodási gócpontot (Kiss et al. 2021).

1.6. Vízhasználat és szezonalitás kiemelt tényezők a kovaalga közösségek szerveződésében. A kiemelt természetvédelmi értékkel bíró Tisza-tó hazánk, s egyben a Kárpát-medence második legnagyobb állóvize. Rendkívül gazdag élővilág számára biztosít otthont, kulcsfontosságú szerepet játszik a Tisza-völgy vízgazdálkodásában, miközben a régió rekreációs igényeit is messzemenően kielégíti. A kutatás arra kereste a választ, hogy (i) megfigyelhető-e a vízhasználatra visszavezethető térbeli heterogenitás, vagy a szezonalitás játszik nagyobb szerepet a tározó bentikus kovaalga összetételének alakításában; valamint, hogy (ii) az egyes medencékre jellemző vízhasználatok milyen hatást gyakorolnak a kovaalga alapú vízminőségre és a diverzitásra. Feltételeztük, hogy (i) a térbeli heterogenitás jóval kifejezettebb lesz, mint a szezonális; továbbá, hogy (ii) gyengébb vízminőséget és alacsonyabb diverzitást fogunk tapasztalni azokban a medencékben, ahol nagyobb a különböző rekreációs tevékenységek intenzitása. A fitobenton közösség bár időbeli heterogenitást mutatott, vízhasználatra visszavezethető elkülönülést azonban nem tapasztaltunk. Kora nyáron a diverzitás szignifikánsan alacsonyabb értéket mutatott az antropogén hatásoknak inkább kitett medencékben, mint a többiben. Azonban késő nyáron a diverzitást inkább a tápanyagtartalom és a fényintenzitás befolyásolta, nem pedig a vízhasználat. A bentikus kovaalga alapú vízminőség pozitív korrelációt mutatott a rekreációs tevékenységek intenzitásával, és negatív összefüggést a védelem mértékével. Eredményeink azt igazolják, hogy megfelelően előkészített és kivitelezett vízgazdálkodási stratégia révén kiegyensúlyozott ökológiai-gazdasági egyensúly tartható fenn a mesterséges víztározók esetén. Ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a jelenlegi természetvédelmi stratégiák, melyek a mikroszkopikus élőlényeket figyelmen kívül hagyva a makroszkopikus csoportok élőhely-megőrzésére irányulnak, gondos felülvizsgálatot igényelnének (Kókai et al. 2019).

1.7. Bentikus bevonatalkotó közösségek és a klímaváltozás. A klímaváltozással együtt járó szélsőséges csapadékjárási viszonyok sok állandó vízellátottságú kisvízfolyás esetében alacsony vízállást vagy kiszáradást okozhatnak az év egy bizonyos időszakában. A vizsgálat feltételezte, hogy az őszi száraz időszak jelentős változásokat eredményez a bevonatalkotó közösségek összetételében és funkcionális diverzitásában. Az időszakos vízfolyások bentikus közösségeit a kisméretű generalista fajok és aerofil csoportok jellemezték, míg az állandó vizű vízfolyások esetében a nagyméretű planktikus vagy gyorsan mozgó csoportok voltak meghatározóak. A funkcionális diverzitás az időszakos vízfolyásokban alacsonyabb volt, mint az állandó vízfolyások esetében. A vizsgálat kimutatta, hogy a bentikus közösségek jó és érzékeny indikátorai a közösségek szerkezetében és működésében bekövetkező változásoknak (B-Béres et al. 2019).

1.8. Természetvédelem és bentikus kovaalga diverzitás. Annak ellenére, hogy a mikroszkopikus szervezetek kiemelt jelentőséggel bírnak a víztestek egészséges működésének biztosításában, a természetvédelmi intézkedések zömmel a makroszkopikus szervezetek megóvására irányulnak. Vizsgálatunk során a mikroszkopikus bevonatalkotó kovaalgaközösségek összetételének és funkcionális diverzitásának változását vizsgáltuk eltérő mértékű természetvédelmi oltalom által érintett víztestekben. Azt feltételeztük, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló víztestek sokkal változatosabb közösségeknek adnak otthont és jobb vízminőség jellemzi őket, mint az oltalom alatt nem állókat. Feltételeztük továbbá, hogy a növekvő mértékű hasznosítás negatív hatást gyakorol a fenti jellemzőkre. A védelem megléte a vízminőségre és a biodiverzitásra egyaránt nem gyakorolt semmilyen hatást, ugyanakkor a hasznosítás mértékének növekedése negatívan befolyásolta a közösség funkcionális sokféleségét. Bár korábbi vizsgálatok igazolták, hogy a funkcionális sokféleség hatékonyan pufferelheti a közösséget érő negatív degradáló hatásokat, azonban a jelenlegi védelmi stratégiák nem alkalmasak a mikroszkopikus közösség biodiverzitásának megőrzésére. (B-Béres et al. 2021)

1.9 Élőhelydegradálódás nyomonkövetése fajalapú indikátorokkal. Természetességi és emberi behatást (hemerobia) indikátorok olyan speciális fajalapú indikátorok melyek a fajok degradált élőhelyekhez, illetve degradációhoz való alkalmazkodásán alapulnak. Bár ezek az indikátorok nagyon hasznosak, nem szükségszerűen ugyanolyan módon és problémákra használhatóak. Vizsgálatainkban irodalmi áttekintést és adatelemzést kombinálva összehasonlítottunk többféle hemeróbia és természetesség indikátort annak érdekében, hogy megtudjuk milyen különbségek tapasztalhatók az egyes indikátorok használhatóságában, illetve arra is kíváncsiak voltunk, hogy az egyes indikátorok milyen ökológiai háttérfolyamatok jellemzésére alkalmasak. Azt találtuk, hogy a hemeróbia és természetesség indikátorok egymás inverzeiként hatékonyan megfeleltethetőek egymásnak és jól jellemzik a degradációval és emberi behatások mértékének növekedésével összefüggő folyamatokat. Fontos lenne a későbbiekben, hogy növekvő mértékben bevonják ezeket az indikátorokat az ökológiai állapotértékelés folyamatába. (Erdős et al. 2022).

2. MUNKACSOMAG. A második munkacsomag főleg a táji környezet terjedésre és megtelepedésre gyakorolt hatásaira fókuszál. Azt vizsgálja, hogy a fragmentálódás és az adott élőhelyet körülvevő táj működésbeli sokfélesége és az egyes élőhelyek egymáshoz viszonyított konfigurációja hogyan befolyásolja a terjedést és megtelepedést.

2.1. Tájléptékű és lokáli szűrők egyformán fontosak az élőhelyszigetek biodiverzitásának fenntartásában. A táji és lokális szűrők fontos szerepet töltenek be a metapopulációk génáramlásának biztosításában. A kutatás arra kereste a választ, hogy milyen hatást gyakorolnak a táji és élőhelyi szűrők a specialista és generalista fajok jellegeloszlására, fajgazdagságára és abundancia viszonyaira kisméretű élőhelyszigetek esetében. A specialista fajok abundanciáját a táji léptékű szűrők, míg fajgazdagságát az élőhelyi szűrők határozták meg. A táji léptékű szűrők a terjedési folyamatokon keresztül (magutánpótlás) szabályozták az abundanciát, míg a lokális élőhelyi szűrők a mikroélőhely limitáción keresztül a megtelepedő fajok számát befolyásolták (Deák et al. 2018).

2.2. Keskeny kaszálatlan sávok nem elegendőek az ízeltlábú biodiverzitás megőrzéséhez. A természetvédelmi területek gyepeinek egyik kezelési módszere a rendszeres kaszálás, mely jelentős biodiverzitást tart fenn, viszont az ízeltlábúak fajszámát és abundanciáját nagymértékben csökkentheti a nem megfelelő, nagy területekre kiterjedt és egy időben végzett kaszálás. Az eltérő kezelési módszerek között a gyepsávok meghagyása elősegíti az ízeltlábúak túlélését és újbóli szétterjedését. Eltérő méretű kaszálatlan sávok vizsgálatával tervezett kutatás kimutatta, hogy keskeny kaszálatlan sávok nem töltik be azt a biodiverzitás megőrző szerepet, amit létrehozásukkal megcéloztak. Szélesebb – azaz legalább 5-10 m széles kaszálatlan sávok szükségesek menedékhelyként a fajok többségének megőrzéséhez (Tölgyesi et al. 2018).

2.3. Töltésoldalak gyepjei menedéket nyújthatnak a természetes növényzet fontos elemeinek. A kutatás arra kereste a választ, hogy az árvízvédelmi töltések, mint másodlagos élőhelyek növényzetének diverzitása hogy tér el a környező táj természetes élőhelyeinek sokféleségétől. A sokféleség három fontos komponensét vizsgáltuk: a faji diverzitást, a funkcionális diverzitást, valamint a filogenetikai diverzitást. A kutatás eredményei rámutattak, hogy a másodlagos élőhelyeken nagyobb volt a növényzet fajdiverzitása, mint a természetes élőhelyeken, ennek oka azonban a generalista, gyom és inváziós fajok nagyobb fajgazdagsága volt. A másodlagos és természetes élőhelyek funkcionális diverzitása nem különbözött, viszont bizonyos növényi jellegek eloszlásában jelentős eltérést volt tapasztalható. A töltések gyepjében a növényfajok átlagosan hosszabb ideig virágoznak és nagyobb a biomassza produkciójuk, ami az ökoszisztéma szolgáltatások szempontjából is lényeges. A kutatócsoport fontos eredménye, hogy kimutatta, hogy bár a természetes élőhelyek nagyobb filogenetikai diverzitást őriznek, mint a töltésoldalak másodlagos élőhelyei, viszont a töltésoldalak mégis állandó menedéket nyújthatnak a gyepi és mocsári növényzet fontos elemeinek (Bátori et al. 2020).

2.4. Élőhelyszigetek szerepe a biodiverzitás megőrzésében védett területeken kívül. A kutatócsoport a vizsgálatban arra kereste a választ, hogy kurgánok, mint élőhelyszigetek vajon mennyire hatékonyan képesek megőrizni a gyepi biodiverzitást olyan esetekben, amikor nem védett, emberi hatásoknak erősen kitett tájakban helyezkednek el. A vizsgálatban összesen 138 kurgánon mérték fel a növények, hangyák, egyenesszárnyúak, poloskák és holyvák fajösszetételét. Eredményeik azt mutatják, hogy bár az intenzíven használt tájakban a halmokon található gyepi élőhelyek létét számos tényező fenyegeti (például nem megfelelő kezelés, inváziós fajok terjeszkedése) a gyepi vegetációval borított halmok mégis hatékonyan képesek fenntartani a természetvédelem számára fontos gyepi specialista fajok populációit (Deák et al. 2020).

2.5. Virágföldkereskedelem szerepe a magok hosszútávú terjesztésében. A nagy távolságokra történő terjedési események nagy jelentőségűek, mivel olyan nagyléptékű ökológiai folyamatokat befolyásolnak, mint például az invazív fajok terjedése, vagy a fajok elterjedési területének klímaváltozás miatti módosulása, viszont nagyon keveset tudunk ezen folyamatok gyakoriságáról és következményeiről. Az emberiség rengeteg növényfajt szándékosan terjeszt és termeszt, ami gyakran egyéb fajok véletlen terjesztésével is együtt jár. A dísznövények és termesztőközegek egyre növekvő globális kereskedelme nagy mennyiségben és nagy távolságokon terjeszthet járulékos növényfajokat, ennek ellenére ezt ökológiai szempontból szinte egyáltalán nem vizsgálták eddig. A virágföldek magtartalmában nagyfokú eltérés mutatkozott: a szarvasmarha trágyát tartalmazó virágföldekben lényegesen több faj és mag volt, mint a trágyát nem tartalmazókban. Az általunk vizsgált jelenség tehát a legelő állatállományok által végzett magterjesztés és a véletlenszerű, ember által közvetített terjedés közötti kölcsönhatásként értelmezhető, ami azt jelenti, hogy a legelő állatok táplálkozási preferenciája befolyásolja egy növényfaj ilyen módon történő terjedési képességét. Eredményeink szerint a cserepes virágföldekkel számos növényfaj nagy mennyiségű magját lehet nagy távolságokra terjeszteni (Sonkoly et al. 2022a).

2.6. Lecsapolócsatornák szerepe a biodiverzitás megőrzésében. A lecsapolócsatornák agrárterületek elterjedt tájképi elemei. Annak dacára, hogy a lecsapolások hozzájárultak a biodiverzitás tájléptékű csökkenéséhez jelentősen hozzájárulhatnak természetes gyepekre jellemző fajok menedékhelyként a biodiverzitás megőrzéséhez. Egy sok fajcsoportot érintő vizsgálatban arra kerestük a választ, hogy milyen mértékben járulnak hozzá a csatornák a biodiverzitás megőrzéséhez, mennyiben befolyásolja a táji környezet és a lokális faktorok interakciója a csatornák biodiverzitását, illetve, hogy lehetséges-es egy olyan fenntartási tervet készíteni, ami egyaránt kielégíti a gazdálkodói oldal és természetmegőrzés oldal igényeit. Kimutattuk, hogy azok a csatornák képesek nagyobb mértékben megőrizni túlnyomóan természetközeli gyepek fajkészletét melyek jelentős mikrotopográfiai sokféleséggel bírnak és kezelésük nem intenzív. A természetközeli gyepekké lassan átalakuló felhagyott csatornák hordozzák a legértékesebb élőlényközösségeket, azonban a mezőgazdasági hasznosítású csatornák is jelentős biodiverzitásmegőrző képességgel bírnak. Azonban a csatornák és jelentős szerepet töltenek be idegenhonos fajok terjedésében is. Míg a csatornák mérete csupán elhanyagolható szerepet játszik a biodiverzitás megőrzésében, addig a stressz mértékének növekedése jelentős biodiverzitás növelő szerepet tölthet be. Eredményeink jól mutatják, hogy a csatornák hasznos új ökoszisztémáknak tekinthetőek még abban az esetben is, ha gyepes élőhelyeket vágnak ketté. Azonban, ha csökkentjük az általuk elvezetett víz mennyiségét, kordában tartjuk és akadályozzuk az idegenhonos fajok megtelepedését és természetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő kezelést alkalmazhatunk, akkor hasznos szerepet játszhatnak a táji léptékű biodiverzitásmegőrzésében (Tölgyesi et al. 2022a).

3. MUNKACSOMAG. A harmadik munkacsomagban a lokális biotikus és abiotikus faktorok, a zavarás (legeltetés) a megtelepedés által érintett közösségek produkciójára, fajkészletére és funkcionális jellemzőire gyakorolt hatását, valamint egyes kulcsfajok funkcionális jellemzőinek a megtelepedésében és a fajdiverzitás alakításában betöltött szerepét vizsgáljuk. 

3.1. A legeltetés biodiverzitásra gyakorolt hatásai intenzitás-, legelőállat- és gyepfüggőek. A legeltetéses gyepkezelés az egyik legelterjedtebb gyephasznosítási mód, mely kiemelt természetvédelmi jelentőséggel is bír. Azonban kevés az olyan tervezett vizsgálat, ahol a legeltetés mindhárom fontos komponensére (legelő állatfajta, gyeptípus, illetve legelési intenzitás) tekintettel tudtak lenni. A kutatócsoport munkatársai a vizsgálatok során összefüggést kerestek a gyeptípusok, a gyepterületeken folytatott legeltetés intenzitása és a biológiai sokféleség között. Sikerült kimutatni, hogy a legelés intenzitásának a legelők biológiai sokféleségére gyakorolt hatása erőteljesen függ a vizsgált gyepek típusától. A vizsgált gyeptípusok közül a löszgyepek kiemelkedően változatosak mind a növényfajok, mind az általuk betöltött funkciók száma szempontjából. Az adatokat elemezve kiderült, hogy a löszgyepek reagáltak a legérzékenyebben a legelési intenzitás növekedésére; már kismértékű növekedés is jelentősen csökkentette a gyepekre jellemző biológiai sokféleséget, emiatt nagy körültekintést igényel a kezelésük tervezése. Ezen eredményeket közvetlenül fel lehet használni a fenntartható gyephasznosítás tervezése során, például amikor a nemzeti parkok szakemberei megtervezik egy-egy védett gyepterület rövid- vagy hosszútávú kezelését (Török et al. 2018a).

3.2. Ökoszisztéma mérnök fajok szerepe a növényzet diverzitásának alakításában. Az intenzív tájhasználat miatt a szárazgyepek csak kicsi, izolált foltokban, élőhely-szigetek formájában maradtak fenn Európában. A kutatás során a rókakotorékok és a táji izoláció hatásait vizsgáltuk a kunhalmokon található gyepi specialista és gyomfajok fajgazdagságára és borítására. A rókakotorékokon nőtt a magas tápanyagtartalmú talajokat indikáló fajok aránya, csökkent a növényzet borítása és az avar mennyisége. Az eredmények rámutattak, hogy a róka ökoszisztéma mérnökként jelentősen befolyásolja a kunhalmok növényzetének dinamikáját. A rókakotorékokon jellemző tápanyagtöbblet gyomosodáshoz vezet, de a szabad talajfelszínek nem csupán a gyomok, hanem a gyepi kísérőfajok megtelepedésének is kedveznek, ezáltal segítik e fajok fennmaradását az élőhelyszigeteken (Godó et al. 2018)

3.3. A rendszeres égetés az avareltávoltás mellett jelentősen csökkenti a biodiverzitást. A gyepek biodiverzitásának megőrzéséhez sok esetben szükséges valamilyen biomassza-eltávolítással járó beavatkozás; ezekkel a kezelésekkel eltávolítható a felhalmozódott avar, megakadályozható a cserjésedés, illetve a gyepi kísérőfajok számára megfelelő mikroélőhelyeket tudunk kialakítani. Európa-szerte számos kaszáló és legelő jellemző extenzív művelését sok térségben rendszeres égetésre cserélték fel. Kora tavasszal rendszeresen égetett és nem égetett lejtősztyeppek növényzetét hasonlítottuk össze. Kimutattuk, hogy bár a rendszeres égetéssel hatékonyan el lehet távolítani az avart és nő a gyepek élő biomassza produkciója, viszont természetvédelmi szempontból számos káros hatása volt a túl gyakori égetésnek. A rendszeresen égetett gyepekben csökkent a sztyeppei flóraelemek, valamint a gyepi specialista fajok aránya és nőtt a zavarástűrő- és gyomfajok biomasszája. A növényfajok diverzitása és virágzó hajtásszáma is csökkent a rendszeres égetés hatására. Az eredmények rámutattak, hogy a gyepek égetése csak akkor járhat természetvédelmi szempontból kedvező eredménnyel, ha átgondolt módon történik az égetés, és a tűz visszatérési frekvenciája kellő időt biztosít a vegetáció regenerációjára (Valkó et al. 2018).

3.4. Legelés által kiváltott facilitáció új nézőpontjai: mikroléptékű szegélyhatás és sűrűségfüggés. A gyepek megfelelő ökológiai állapotának fenntartása gyakran azért ütközik nehézségekbe, mert a működésükkel kapcsolatban számos lényegi információ nem áll rendelkezésünkre, holott ezek ismerete nélkülözhetetlen védelmük megalapozásához. Legeltetett gyepek esetén fontos ismernünk hogyan változnak a növényfajok közötti kölcsönhatások legelés hatására. Az állatok által nem kedvelt, gyakran nagytermetű fajok, amelyek legelés hiányában elszaporodhatnak, védő hatásuk miatt a legelőkön facilitátorrá válhatnak. A kutatások a Turjánvidék közepes intenzitással, marhával legeltetett rétsztyeppein az orvosi ziliz tömegességi gradiense mentén zajlottak. A fajgazdagság és a virágzási siker is egycsúcsú görbével volt leírható a növekvő ziliz-borítás mentén. Az eredmények az mutatták, hogy a legelő állatok által nem kedvelt fajok vegetációra gyakorolt hatása sokrétű; ezek a fajok alapvetően pozitív hatással vannak a gyepek vegetációjára, amíg egy borítási küszöbértéknél (a jelen vizsgálatban ez 30%-os borítás volt) alacsonyabb mennyiségben vannak jelen (Kelemen et al. 2019).

3.5. Földalatti sivatagokat hozhatnak létre a telepített faállományok. A kutatásban kiskunsági mintaterületeken vizsgáltuk a faállományok hatásait több léptékben: lokálisan a mikroklímára, a talaj tápanyagtartalmára és a feltalaj nedvességére, míg regionális szinten a mélyebb rétegek talajnedvességére gyakorolt hatásokat elemeztük. Eredményeink alapján látható, hogy a faültetvények jelentősen szárítják a homokterületek alsó talajrétegeit, így az érzékeny területeken, táji szinten is felgyorsíthatják a klímaváltozásból és tájhasználati változásokból következő elsivatagosodást. Mindezek miatt az erdőtelepítések ökológiai és környezeti hatásai jóval komplexebbek, mint sokan gondolnák: a száraz területeken az erdősítés sokszor táji szinten is szárazodáshoz vezethet (Tölgyesi et al. 2020)

3.6. Inváziós fajok csírázása: az avar és a talajba temetődés hatásai magméret-függőek. Az inváziós fajok világszintű terjedése miatt annak megértése, hogy milyen módon tudjuk visszaszorítani ezeket, kulcsfontosságú. Felhagyott szántók és korábbi intenzív művelésű területek az inváziós fajok megtelepedése által leginkább érintett területek. A volt szántóterületeken megtelepedő fajok gyakran akadályozzák az adott területen zajló spontán szukcessziót és a további megtelepedés gócpontjai lehetnek. A kísérlet eltérő vastagságú avar- és talajtakarás mellett összesen 11 faj csírázását és korai megtelepedését vizsgálta. Az eredmények azt mutatták, hogy az avar és talajtakarás hatásai jól magyarázhatóak voltak a magmérettel, azonban az irodalmi adatokkal megegyező trendek több faj esetében nem voltak érvényesek. A nagy magméretű parlagfű esetében a talajtakarás nagymértékben gátolta magjai csírázását, míg a kis magméretű csillagpázsit esetében a várakozással ellentétben a talajtakarás semmiféle gátló hatást nem fejtett ki. Az eredmények alapján látható, hogy a csírázás és megtelepedés sikerességében a magméret jelentős szerepet játszik, azonban a megtelepedési siker hasonló magméretű fajok esetében is igen eltérő lehet (Sonkoly et al. 2020)

3.7. A löszgyepek fajkészlete ellenálló a mérsékelt cserjésedéssel szemben. A szárazgyepi élőhelyek kezelésének felhagyása miatt sok helyen megindul a cserjék és fák térhódítása, ami sok értékes növényközösség fennmaradását veszélyeztetheti. A kutatócsoport vizsgálatai arra keresték a választ, hogy a fásszárú fajok megjelenése csökkenti-e, és ha igen akkor milyen mértékben a gyepek biológiai sokféleségét. Eredményeik igazolták, hogy a fásszárúak terjedése negatívan befolyásolta a gyepszint teljes gazdagságát és a száraz gyepekre jellemző fajok gazdagságát is. Emellett különbséget találtak az ősgyepek és a helyreállított gyepek gazdagsága között is. Ugyanakkor nagyon fontos megállapításuk volt az is, hogy a fajgazdag gyepek jól tűrik a fásszárúak mérsékelt térhódítását, fajkészletük jól megőrződik még magasabb, 50 százalékot meghaladó cserjeborítás mellett is. A cserjék enyhe és közepes térhódítása nem jelent akkora veszélyt a gyepek fajkészletére, mint egy nem megfelelő állatfajtával végzett legeltetés. Az eredmények ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy gyepek helyreállítása azokon a helyszíneken, ahol kevés a fásszárú, könnyen kivitelezhető, pusztán a cserjék és a fák eltávolításával (Teleki et al. 2020)

3.8. Gyommagvak középtávon is jelentős mennyiségben vannak a gyepesített területek talajában. A fűmagkeverék vetését követő gyeprekonstrukció egy gyors, hatékony és széles körben elterjedt módszer. Az ily módon gyepesített területek növényzetében akár már a vetést követő második-harmadik évre az évelő füvek válnak uralkodóvá, és általában egy fajszegény és zárt növényzet alakul ki. A felszín feletti vegetáció fajszegény ugyan, viszont a magbank nem az: a gyepesített területek magkészlete még őrzi az egykori degradáció nyomait, számos gyomfaj nagy sűrűségű, hosszú távú magbankja jellemzi. Természetvédelmi szempontból ez azért lényeges, mert egy későbbi degradáció, bolygatás, nem megfelelő kezelés, vagy épp a kezelés elmaradása következtében a talajban található gyommagvak csírázási lehetőséghez juthatnak, ami a rekonstruált gyepek jelentős degradációjához vezet. A kutatócsoport eredményei alapján látszik, hogy a gyomok magbankja középtávon (12 év) is igen jelentős a rekonstruált gyepterületeken. Emiatt különösen fontos az ilyen területek folyamatos és hosszú távú kezelése, mert felhagyást követően a gyomfajok képesek aktiválódni a magbankból (Valkó et al. 2021).

3.9. Homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus) inváziója homoki gyepekben. Ahhoz, hogy megértsük egy inváziós faj terjedésének okait és, hogy kiválaszthassuk a visszaszorítására legalkalmasabb módszereket nagyon fontos a faj ökológiai igényeinek és társulási képességeinek minél alaposabb feltárása. Munkánk során összegyűjtöttük a fajról rendelkezésre álló információkat és célzott kísérletekkel és terepi felmérésekkel tisztáztuk az elterjedésének körülményeit, terjedési és megtelepedési sajátságait. A vizsgálatok fényt derítettek arra, hogy a faj egy „rejtett” invázió során számos homokterületen megtelepedett már hazánkban és a Kiskunság egyes részein több hektár kiterjedésű homogén foltokat alkot. A faj bolygatott homoki gyepekben és felhagyott szántókon könnyen megtelepedve természetközeli állapotú homoki gyepeket is veszélyezteti. A faj növekvő borítása mellett az őshonos fajok fajszáma és borítása drasztikusan csökkenő tendenciát mutatott. A faj jelentős sűrűségű talajmagbankot képez, azonban a csírázását és megtelepedését a talaj és avartakarás hatékonyan csökkenti. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a faj egy élőhely-átalakító inváziós faj, mely komoly veszélyt jelent nemcsak a közép-európai homoki gyepekre, hanem a sztyepp és erdősszytepp zóna más típusú gyepjeire is (Török et al. 2021).

3.10. Homoki prérifű hatása a vegetációra őshonos és elözönlött élőhelyeken. Vizsgálatainkban homoki prérifű eltérő abundanciájú őshonos (Észak-Amerika) és inváziós (Kiskunság) állományait vizsgáltuk és arra voltunk kíváncsiak, hogy tapasztalhatóak-e eltérések az őshonos és elözönlött vegetáció diverzitására és funkcionális összetételére gyakorolt hatásaiban. A növekvő prérifű borítás az őshonos és elözönlött állományokban egyaránt a fajszám és a funkcionális sokféleség csökkenésével járt, azonban az elözönlött állományokban ez a hatás sokkal kifejezettebb volt. Számos vizsgált növényi jelleg esetében eltérő változást találtunk az őshonos és az elözönlött állományok esetében. A vizsgálatok megerősítették, hogy a prérifű terjedése az érintett közösségek tartós működésbeli átalakulásához vezethet, és a biomassza produkció és forráshasznosítás jelentős mértékű megváltozását eredményezi (Hábenczyus et al. 2022).

4. MUNKACSOMAG. A negyedik munkacsomagban a közösségek időbeli változását meghatározó folyamatok a közösségszerveződési mechanizmusokra és a fajkészletre gyakorolt hatásait vizsgáljuk. A terresztris növényközösségek mellett több, a vizes élőhelyek diverzitásában kulcsfontosságú bevonatalkotó közösség vizsgálatát is elvégeztük.

4.1. Másodlagos növényzetfejlődés új megvilágításban. A másodlagos növényzetfejlődést a növényi jellegek vizsgálatán keresztül új megvilágításban lehet elemezni. Vizsgálatainkban kimutattuk, hogy a fajkészlet-szerveződés neutrális elmélete és az úgynevezett jellegalapú szűrő elmélet egyaránt szerepet játszik a közösségek fajkészletének változása során. Míg a vegetációfejlődés kezdeti szakaszában a neutrális elmélettel összhangban főleg a sztochasztikus folyamatok a meghatározóak, a későbbi vegetációfejlődési folyamatok sok növényi jelleg esetében a szűrőelmélet megállapításait támasztják alá. Az eredmények alapján jól látható az is, hogy a helyi fajkészlet kialakításában a terjedési folyamatok mellett a környezeti (abiotikus) és a növényközösségbeli (biotikus) szűrőfolyamatok egyaránt meghatározó szerepet játszanak, és együttes hatásuk nyomán alternatív szukcessziós utak kialakulása valószínűsíthető (Török et al. 2018).

4.2. Új összetett jellegindikátorok a bentikus kovaalgák szukcessziójának nyomon követésére. Egy adott morfológiai vagy funkcionális jellegen alapuló elemzések alkalmasak lehetnek olyan indikátor fajok vagy fajcsoportok kiválasztásában, amelyek egy vagy néhány környezeti változóval szemben érzékenyek, azonban a kisléptékben finomabb tér- és időskálán zajló spontán szukcesszió folyamatának értékeléshez túlzottan robosztusak. Az egyedi jellegek kombinálása révén azonban létre lehet hozni olyan több jellegen alapuló funkcionális csoportokat, melyek változása jól magyarázza a fajösszetételben bekövetkező változásokat is. A vizsgálat összevetette egyedi jellegeken és kombinált jellegeken alapuló funkcionális csoportosításokat feltételezve azt, hogy a több jellegen alapuló csoportok jobban jellemzik a szukcesszionális változásokat. Annak ellenére, hogy számos vizsgált egyedi jelleg jól korrelált egyes környezeti változókkal, a kombinált morfológiai és funkcionális jellegeken alapuló elemzések realisztikusabban írták le a közösségben zajló változásokat, így ezek használata célszerű a közösségek szerkezeti és működésbeli állapotváltozásának nyomon követésében (Lukács et al. 2018).

4.3. Magbank szerepe a spontán szukcesszión alapuló passzív élőhely-rekonstrukciókban. A spontán szukcesszió igen költséghatékony megoldást jelent a gyeprekonstrukciókban a technikai módszerekkel összehasonlítva, azonban a hatékonysága erősen függhet attól, hogy az adott rekonstrukcióra kijelölt terület milyen táji környezetben helyezkedik el, illetve milyen propagulum-források állnak rendelkezésre. Homoki gyepek és felhagyott szántóterületek vegetációjának és magbankjának tanulmányozásán keresztül a vizsgálat arra kereste a választ, hogy egy esetleges rekonstrukciós beavatkozás során milyen mértékben lehet támaszkodni a talajban található propagulum-készletre. A magbank igen sporadikus volt a nyílt referencia gyepekben, míg jelentősebb higrofiton magbank volt megfigyelhető a mélyebben fekvő zárt gyepekben. Összességében elmondható, hogy a talajmagbank csak korlátozott mértékben szolgálhat propagulum-forrásként a rekonstrukció során meszes homoki gyepekben, így a sikeres visszatelepülés kulcsa a fajok térbeli magterjedése lehet (Török et al. 2018).

4.2. A funkcionális diverzitás hamarabb helyreállítható, mint a fajdiverzitás. A mérsékelt övi gyepterületek helyreállítása fél évszázadot, sőt egyes szerzők szerint akár több évszázadot is igényelhet. Ennek a folyamatnak a lassúságát a korlátozott terjedőképességgel szokták magyarázni. A vizsgálatokban fűmagkeverékekkel vetett gyepek, felhagyott lucernások és spontán módon regenerálódó gyepek növényzetét hasonlították össze a tájban jellemző ősi gyepfoltokkal. A kutatócsoport vizsgálatai rámutattak, hogy spontán regenerálódó gyepek a működésbeli sokféleség (funkcionális diverzitás) szempontjából teljesen helyreálltak, azaz megtalálhatóak bennük ugyanolyan felépítésű, anyagcseréjű és szaporodási jellegeket mutató fajok, mint az ősgyepekben. Üres helyek, azaz üres funkcionális ökológiai fülkék (niche-ek) így már nem állnak rendelkezésre, az élőhely nyújtotta forráskészletet maximálisan ki tudják használni a gyepet alkotó fajok. Mindez azt jelenti, hogy a spontán gyepekben a helyreállás során létrejött egy telítődött állapot (megtelepedési limitáltság), mely megnehezíti további új fajok betelepülését, legyenek azok jó vagy rossz terjedő-képességűek. Számos olyan módszer létezik, mellyel mérsékelhető az úgynevezett megtelepedési limitáltság, viszont többnyire olyan helyeken alkalmazzák őket, ahol látványos, külső okokra visszavezethető a megtelepedési limitáltság – például ahol egy-egy őshonos vagy idegenhonos, jó versenyképességű faj dominánssá vált. Az eredményekre támaszkodva e módszerek rutinszerű alkalmazását javasolják a kutatók minden olyan regenerálódó gyepen, ahol a célközösség igen fajgazdag (Tögyesi et al. 2019).

4.3. A reproduktív jellegeloszlás gyorsabbam helyreáll, mint a vegetatív. Spontán szukcesszió folyamatainak megértésében kulcsfontosságú a fajdinamikai folyamatok mellett annak megértése, hogy egyes vegetatív és reproduktív jellegek eloszlása milyen mértékben változik a folyamat során. Homoki gyepek vizsgálata kimutatta, hogy felhagyott szántóterületeken kialakuló vegetáció reproduktív jellegeloszlása gyorsabban válik hasonlóvá a referencia állapothoz a spontán szukcesszió során, mint a vegetatív jellegek eloszlása. Ennek valószínű magyarázata az lehet, hogy míg a reproduktív, megporzással, terjedéssel és korai megtelepedéssel összefüggő jellegek a szukcesszió kezdeti szakaszában is igen fontosak, a vegetatív jellegek szerepe a későbbi fázisokban válik hangsúlyossá. Ezen felül a két jellegcsoport eltérő térléptékben működik, a vegetatív jellegek szerepe finomabb térskálán jelentősebb. Az eredmények rámutattak, hogy a szukcessziós folyamatok hosszútávú értékelése során a reproduktív jellegekkel szemben a vegetatív jellegek hangsúlyosabb vizsgálata célszerű (Fantinato et al. 2019).

4.4. A gyepkezelés felülírja az alkalmazott helyreállítási módszer hatásait. Míg az egyes restaurációs technikák a gyepesedés folyamatára gyakorolt hatását számos gyeptípus esetén vizsgálták, addig a restaurációs beavatkozásokat követő fenntartó kezelések szerepével jóval kevesebb vizsgálat foglalkozott. A gyepkezelési technikák jelentősége a restauráció során abban áll, hogy igyekeznek pótolni a természetes zavarási rendszereket és a biomassza eltávolítás mellett megtelepedési ablakokat nyithatnak a vegetációban. Vélhetően rendszeres gyepkezelés hiányában a kitűzött restaurációs célok sem lennének megvalósíthatóak, illetve a restauráció során nyert eredmények fenntarthatóak. A vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy mintegy 20 éves időtartamban zajló kaszálás, alacsony intenzitású legeltetés milyen módon hat eltérő restaurációs beavatkozások (magvetés, magvetés melynél lucernavetést is alkalmaznak, illetve spontán szukcesszió) sikerességére. Vizsgálataink rámutattak, hogy a megfelelően megválasztott kezelési módszer hatása összemérhető volt a választott gyepesítési módszer hatásaival. Ez azt jelenti, hogy a helyreállítás tervezése során a gyepkezelési módszerválasztás legalább olyan súllyal kellene figyelembe venni, mint a gyepesítési technikát. Mindazonáltal eredményeink arra is rámutatnak, hogy míg a kezdeti helyreállítási sikeresség különösen olyan helyeken, ahol az inváziós fajok megtelepedése valószínűsíthető nagyban függ a helyesen megválasztott helyreállítási módszertől, addig az eredmények fenntarthatóság inkább a választott kezelés függvénye (Tölgyesi et al. 2022).

4.5. A közösségi szintű megporzási interakciók mintázatai forrásfüggők. Nagyon fontos, közösségi ökológiai jelentőségű kérdés, hogyan hat a nektár és pollenforrások mennyisége és elérhetősége a megporzó közösségek összetételére és diverzitására. Az eddigi vizsgálatok faji szintű összefüggésekre vonatkoztak, ezzel szemben a vizsgálatunk a közösségi szintű összefüggések feltárására irányul. A pollinációs interakciók feltárásához a megporzási források három típusának (virágok száma, a pollen és a nektár mennyisége) elérhetőségét számszerűsítettük. Szemben az eddigiekben tappasztalt összefüggésekkel azt találtuk, hogy a közösségi szintű viráglátogatás és a megporzási hálózatok robusztusságának mértéke a megporzási források elérhetőségének függvényében egy egycsúcsúgörbe mentén változott, azaz a közepes mennyiségű nektár mellett mutatták a legmagasabb értékeket. Eredményeink rámutattak, hogy a szélesebb körben elfogadott virágszám mellett más megporzási források bevonása a vizsgálatokba valósabb képet ad a megporzási hálózatokról (Fantinato et al. 2021).

A kutatócsoport a szakterület kiemelkedő lapjaiban szervezett szakmai különszámokat: 

2018-ban, a Restoration Ecology hasábjain egy szakmai különszám jelent meg Török Péter, Aveliina Helm, Kathrin Kiehl, Elise Buisson és Valkó Orsolya szerkesztésében. A különszámban a kutatócsoport két áttekintő tanulmánnyal és egy szakcikkel szerepelt. A kötet összesen 16 cikket (4 áttekintő tanulmány és 12 szakcikk) tartalmaz. 

Elérhető: https://onlinelibrary.wiley.com/toc/1526100x/2018/26/S2


2020-ban, a Flora tudományos lap hasábjain megjelent egy szakmai különszám, Török Péter, Barbara Neuffer, Karl-Georg Bernhardt, és Karsten Wesche szerkesztésében, mely 13 szakcikkben foglalja össze a sztyeppei biodiverzitás kutatásának legújabb eredményeit.

Elérhető: https://www.sciencedirect.com/journal/flora/special-issue/10T5VF92JBK


2020-ban, a Journal of Vegetation Science hasábjain megjelent egy szakmai különszám, Török Péter, James M. Bullock, Borja Jiménez-Alfaro, és Sonkoly Judit vendégszerkesztésével, mely 17 szakcikkben foglalta össze a növényi terjedéssel és megtelepedéssel kapcsolatos legújabb kutatások eredményeit.

Elérhető: https://onlinelibrary.wiley.com/toc/16541103/2020/31/6


2021-ben, a Restoration Ecology hasábjain, Török Péter, Lars Brudvig, Johannes Kollmann, Jodi Price és Tóthmérész Béla vendégszerkesztésével megjelent egy szakmai különszám, amely 17 szakcikkben foglalta össze a gyepek helyreállításával kapcsolatos legújabb eredményeket.

Elérhető: https://onlinelibrary.wiley.com/toc/1526100x/2021/29/S1



A PADAPT nyílt hozzáférésű jellegadatbázis készítése és koordinálása.

Az elmúlt évek során a jelen pályázat és korábbi pályázatok keretében rengeteg növényi jellegadatot gyűjtése történt meg. A magtömeg tekintetében a flóra több mint kétharmadára rendelkezünk hazai mért adatokkal, a levéljellegek tekintetében a flóra közel fele esetében áll rendelkezésre ilyen adta. A PADAPT hazai gyűjtésekre, mérésekre és korábbi hazai publikációkra alapozva összefoglalja a lehető legtöbb mért és könnyen mérhető adatot a hazai flóra fajaival kapcsolatosan, hogy ezek az adatok a hazai kutatók számára szabadon hozzáférhető módon összegyűjtve hatékony segítséget nyújthassanak jellegalapú ökológiai vizsgálatok értékeléséhez. 

A PADAPT adatbázisba nem csak a szűkebb értelemben vett növényi jellegeket (úgymint az átlagos növénymagasságra, a magtömegre vagy a főbb levél tulajdonságokra vonatkozó mért adatok) szeretnénk beépíteni, hanem a növények életformáját és ökológiai stratégiáját vagy épp indikációját jellemző adatokat is (mint például a flóraelem besorolás, a Borhidi-féle Szociális Magatartási Típusok vagy a Zólyomi-féle TWR számok). Az adatbázis létrehozása nem volt kis feladat, annak ellenére sem, hogy az összegyűjtendő adatok jelentős része már publikált formában megtalálható. 

A növényökológiai kutatás jelentősebb hazai műhelyei a jelen kutatócsoport koordinálása mellett részt vettek ebben a munkában. A Debreceni Egyetem Ökológiai és Növénytani Tanszékeinek munkatársai mellett az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport, az Ökológiai Kutatóközpont Duna Kutató Intézete és az Ökológiai és Botanikai Intézete, a Soproni Egyetem, a Szegedi Tudományi Egyetem Ökológiai Tanszéke, a Debreceni Egyetem Botanikus Kertje, az ELTE Füvészkertje, illetve a Szent István Egyetem kutatói vesznek részt a projektben. Fontos célunk volt, hogy a Lendület kutatócsoport támogatási időszakának lejártakor a PADAPT adatbázis online kereshető jelleg-adatbázisként működjön. Az adatbázis bemutatásához sokszerzős adatbázis-leíró cikk is készült, mely elbírálás alatt van a Journal of Vegetation Science folyóiratban (Sonkoly et al. 2022b, submitted). 

Az adatbázis szabadon elérhető a https://padapt.eu/hu címen.

2022. szeptember 14., szerda

Szolgálati közlemény - A csend hangjai - közel háromnegyed éves hallgatás (okai?)


Nyilván egy szakmai blog esetében nincs "elfogadható" magyarázat arra, ha nem írjuk. De talán néhány egyszerű érv meghallgatásra talál - pláne, ha ez azt jelenti, hogy a blog újra működni fog. Természetesen nem tagadhatom, hogy a blogírás elmaradása alapvetően a lustaság "terméke" is. Mindig találtam valami kifogást arra - immáron január óta - hogy miért nem született egy bejegyzés sem. Pedig lett volna miről írni. Sajnos túl sok és túlzottan húsbavágó probléma gyűrűzött be az ember szakmai és magánéletébe is, ami esetemben sajnos a konok hallgatást erősítette. Szakmai dolgokról is lett volna miről beszámolni. Sikeresen (remélem) lezártunk egy Lendület csoportot, nyertünk egy ELKH kutatócsoportot, mely szerves folytatását jelenti a korábban megkezdett munkának, elkészült több jelentés, elkészült illetve megjelent közel egy tucat kézirat és cikk. Legvégül pár nappal ezelőtt kiderül, hogy nyert egy Élvonal pályázatunk, ami hihetetlen presztízst és elismerést jelent számunkra és biztosítja számos szakmai tervünk és kutatási elképzelésünk megvalósításának anyagi és szakmai hátterét is. Elkezdődött az oktatási időszak is - számos terv és elképzelés formálódik a kutatásnépszerűsítés és a fiatal kutatók támogatásának frontvonalain is. Ami nyilván nem fog sokkal több szabadidőt eredményezni. Mindazonáltal az elmúlt időszak hallgatását, rendszeres blogírással szeretném pótolni és legalább 2-3 hetente egy-egy újabb írással revitalizálni a blogot. Nem csak hírekkel - hanem "valódi" blogbejegyzésekkel. Örülök annak, ha valaki ezt elolvasta, bízom benne, hogy a későbbiekben születő bejegyzésekkel megszolgálom az érdeklődést és bizalmat.

2022. január 26., szerda

Gyepek biodiverzitása és helyreállítása: szakmai szerkesztett különszámok

Az elkövetkezendő 2022-2023-as időszakban három szakterületi különszámba is várjuk hazai kutatók anyagait. Az alábbiakban ismertetem a különszámok részleteit és a tervezett határidőket.

***
Restoration of open ecosystems in the face of climate change

GLOBAL ECOLOGY & CONSERVATION (Elsevier, Q1, IF: 3.380) 

Guest editors: Török Péter, Aveliina Helm (Estonia), Jayashree Ratnam (India), Fernando A. O. Silveira (Brazil), Tölgyesi Csaba

Open ecosystems occur all around the world in various forms including temperate and tropical grasslands, savannas, shrublands, heathlands and many more. Open ecosystems are home to unique biodiversity, provide key ecosystem services and sustain traditional livelihoods of tens of millions of people worldwide. Their dynamic ecology, often including disturbance dependence, as well as their high biodiversity and ecosystem service provisioning capacity have been in the spotlight of research for long, yet open ecosystems have not received adequate conservation and restoration attention. The UN Decade on Ecosystem Restoration and other large-scale biodiversity and climate mitigation strategies now offer outstanding opportunities during the upcoming years. Restoration methods and resulting community assembly mechanisms have been thoroughly explored for temperate grasslands, but we know much less about the recovery of other parameters, including functional trait composition, ecosystem services and functions and potential trade-offs between them. The importance of post-restoration management is still unclear and understudied, mostly because of the narrow time-frame of most studies. In tropical regions, experience with open ecosystems restoration is way more limited; we are still expecting major advancements in basic concepts. In the meantime, climate change introduces uncertainties into restoration planning and success evaluation, amplyfying the challenges restoration practitioners need to face. Climate change promotes range shifts of species and facilitates plant invasions, such as alien C4 grasses into restored open ecosystems. The high societal pressure to use nature-based solutions for global issues often misguides efforts and promotes alternative ecosystem restoration, creating conflicts between open ecosystem restoration and afforestation, which should be reconcieled before irreversible loss of biodiversity and depletion of ecosystem services provisioning, such as water shortage. Practitioners aiming to restore open ecosystems need the support of the scientific community more than ever. The aim of this Special Feature is to contribute to the solution of the highlighted imminent challenges with an attention-grabbing collection of high-quality publications.

Further information: 

https://www.journals.elsevier.com/global-ecology-and-conservation/call-for-papers/restoration-of-open-ecosystems-in-the-face-of-climate-change

A lap Gold Open Access, ide publikálási díjat kell fizetni - ezt a jelen különszám esetében a reguláris közlési díj 50%-ára sikerült mérsékelni (cikkenként az így fizetendő díj 910 USD, ~300 EFt, ami nemzetközi összehasonlításban is nagyon kedvező publikálási díjat jelent és az EISZ által biztosított keretszerződés bizonyos számú hazai affiliációval rendelkező meghatározó szerzőség esetében ezt a közlési díjat fedezheti)

Deadlines
Full paper submission after invitation by 15th of September, 2022

***
Grazing effects on vegetation: biodiversity, management and restoration

APPLIED VEGETATION SCIENCE (Wiley, Q1, IF: 3.270) 

Guest editors: Török Péter, Regina Lindborg (Sweden), David Eldridge (Australia), Robin Pakeman (United Kingdom)

Grazing has a major influence on vegetation composition and functioning and is considered to be essential for managing open vegetation types, worldwide. While in historical times wild grazers maintained most open landscapes, nowadays free wild grazers have been replaced by domestic herbivores in many areas, e.g., various types of livestock. Understanding grazing effects on the plant composition and functional diversity of vegetation, as well as its effects on ecosystem functioning and services is essential from both theoretical and applied aspects. The grazing animals can influence vegetation dynamical processes in multiple ways. The most evident direct way is the selective biomass removal from the community, but grazers also influence the vegetation dynamical processes by their trampling, nutrient addition by dung and urine deposition or by the transport of propagules both by ecto- or endozoochory. Also, several indirect effects of grazing occur, for example the alteration of microclimate, competition symmetry or alteration of reproductive success can be recognised. There is a vast knowledge accumulated on grazing and its effects on vegetation, but our understanding of the interaction between the type of grazer, grazing intensity and subjected plant community type is far from complete. The aims of this special issue are to i) discuss the role of grazing in vegetation dynamics and functioning, ii) understand compositional and diversity changes in plant communities subjected to grazing by wild grazers and/or livestock, and iii) provide guidelines for an effective biodiversity conservation and restoration in fragmented and human-driven landscapes.

Deadlines
Abstract submission for evaluation by the 31st March, 2022
Full paper submission after invitation by 15th of September, 2022
Expected competition of the special issue by the first half of 2023

Abstracts should be submitted as an MS Word file (*.doc) to Péter Török (molinia@gmail.com). The format of the abstracts (length, style etc.) should be in agreement with the author guidelines of the journal Applied Vegetation Science. The guest editor team evaluates the submitted abstract based on scope, scientific quality, scientific novelty and form. They decide about the invitation of a full paper in collaboration with the journals’ chief editor team. The invited papers will undergo a regular review for the journal.

***
Origin, Conservation, and Restoration of the Threatened European Grassland Ecosystem in the Anthropocene

FRONTIERS IN ECOLOGY AND EVOLUTION (Frontiers Group, Q1, IF: 4.171) 

Guest editors: Grégory Mahy (France), Thierry Dutoit (France), Kathrin Kiehl (Germany), Armin Bischoff (France), Török Péter

Natural and Semi-Natural Grassland Ecosystems (NSG) represent high-value biodiversity hotspots for biodiversity of the European continent, as well as an invaluable cultural heritage forged through millennia of human-nature interactions. While pristine natural European grasslands result mainly from constrained specific climatic and soil conditions, semi-natural grasslands largely result from the activities of humans and their livestock (e.g. grazing, mowing, burning) during millennia of low-intensity land use. European NSG, their biodiversity, and the cultural heritage they represent are highly threatened since the beginning of the 20th century in a context of multifactorial global change including environmental dimensions (climate change, habitat fragmentation, pollution, biological invasions) and land-use changes with the accelerating of socio-economic evolution of agricultural practices (intensification or abandonment) and urbanization. The extent and time-scale of global change challenge our present understanding and practices of conservation and restoration of European NSG. Emerging novel urban ecosystems and new practices of restoration such as rewilding, with a focus on spontaneously forest-dominated European landscape, also put in question the future of NSG. In this context, the future of European NSG can only be fully understood in light of their origin. Grassland restoration research and management globally receives less attention than forests or freshwater habitats, although grasslands are critical for sustaining landscape multifunctionality and capacity to support biodiversity. This Research Topic intends to illustrate and synthesize the diversity of ongoing research on the origin, conservation, and restoration of European natural, semi-natural grasslands in response to major environmental drivers of global change, evolution of agriculture, urbanization, and emerging rewilding strategy.


Deadlines
Abstract submission for evaluation by the 31st March, 2022
Full paper submission after invitation by 31st of July, 2022

2022. január 5., szerda

A tudásmegosztás fontossága - Új cikkünk az Ecological Solutions & Evidence-ben

Megjelent Emma Ladouceur elsőszerzőségével legújabb cikkünk, melyben a nemzetközi adatbázisok és tudásmegosztás fontosságára hívjuk fel a figyelmet. Különösen fontos ez a "helyreállítás évtizedében", hiszen jó és persze rossz tapasztalatok valamint restaurációs beavatkozások tapasztalatokon alapuló eredményeinek közzé tétele jelentősen segítheti költséghatékony restaurációs beavatkozások kivitelezését. A cikk szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján. Az összefoglalója a szerzőlistával az alábbiakban olvasható.

Knowledge sharing for shared success in the decade on ecosystem restoration

Emma Ladouceur, Nancy Shackelford, Karma Bouazza, Lars Brudvig, Anna Bucharova, Timo Conradi, Todd E. Erickson, Magda Garbowski, Kelly Garvy, W. Stanley Harpole, Holly P. Jones, Tiffany Knight, Mlungele M. Nsikani, Gustavo Paterno, Katharine Suding, Vicky M. Temperton, Péter Török, Daniel E. Winkler, Jonathan M. Chase 

The Decade on Ecosystem Restoration aims to provide themeans and incentives for upscaling restoration effortsworldwide.Although ecosystem restoration is a broad, interdisciplinary concept, effective ecological restoration requires sound ecological knowledge to successfully restore biodiversity and ecosystem services in degraded landscapes. 

2. We emphasize the critical role of knowledge and data sharing to inform synthesis for the most robust restoration science possible. Such synthesis is critical for helping restoration ecologists better understand how context affects restoration outcomes, and to increase predictive capacity of restoration actions. This predictive capacity can help to provide better information for evidence-based decisionmaking, and scale-up approaches to meet ambitious targets for restoration. 

3. We advocate for a concerted effort to collate species-level, fine-scale, ecological community data from restoration studies across a wide range of environmental and ecological gradients. Well-articulated associated metadata relevant to experience and social or landscape contexts can further be used to explain outcomes. These data could be carefully curated and made openly available to the restoration community to help to maximize evidence-based knowledge sharing, enable flexible re-use of existing data and support predictive capacity in ecological community responses to restoration actions. 

4. We detail how integrated data, analysis and knowledge sharing via synthesis can support shared success in restoration ecology by identifying successful and unsuccessful outcomes across diverse systems and scales. We also discuss potential interdisciplinary solutions and approaches to overcome challenges associated with bringing together subfields of restoration practice. Sharing this knowledge and data openly can directly inform actions and help to improve outcomes for the Decade on Ecosystem Restoration.

2021. december 7., kedd

Aktuális Flóra és Vegetációkutatás konferencia

Nagy kihagyás után újra megrendezésre került Debrecenben az Aktuális Flóra és Vegetációkutatás konferencia. A XIII. Aktuális Flóra-és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében konferencia néven hat szekcióban kerültek bemutatásra a vegetációtudomány, a növényökológia és florisztika aktuális eredményei. A kutatócsoportunk a konferencia egyik szponzora és szervezője is volt ebben az évben. A konferencián az alábbi előadásokkal és poszterekkel vettünk részt:

Sonkoly Judit, Takács Attila, Molnár V. Attila & Török Péter: Virágföld-kereskedelem – a nagy távolságokra történő terjesztés eddig figyelmen kívül hagyott formája. / Potting substrates are a largely overlooked means of the long-distance dispersal of plants. (előadás).

Török Péter, Valkó Orsolya, Balogh Nóra, Godó Laura, Kelemen András, Kiss Réka, Miglécz Tamás, Tóth-Szabó Edina, Tóth Katalin, Tóthmérész Béla & Sonkoly Judit: Inváziós fajok csírázását fajspecifikusan befolyásolja az avarfelhalmozódás és a mélyebbre temetődés. / Species specific effects of soil burial and litter accumulation on the germination of invasive plant species. (előadás).

Tölgyesi Csaba, Török Péter, Csathó András István, Bátori Zoltán, Kun Róbert & Vadász Csaba: Mi gátolja a fajgazdag gyepek helyreállását, ha látszólag nincs hátráltató tényező? / What hinders the recovery of species rich grasslands if no apparent obstacle is present? (előadás).

Tóthmérész Béla, Teleki Balázs & Török Péter: A cserjésedés hatása löszgyep fragmentumok növényzetének diverzitására. / High resistance of grassland biodiversity to woody encroachment in loess steppe fragments. (előadás).

Bak Henrietta Mária, Fekete Réka, Török Péter & Molnár V. Attila: A Thlaspi alliaceum L. vizsgálata útszegélyeken és töltéseken. / Survey of Thlaspi alliaceum on roadsides and river embankments. (előadás).

Diaz Cando Patricia, Török Péter, Schmidt Dávid, Bátori Zoltán, Aradi Eszter, Kelemen András, Hábenczyus Alida Anna, Tölgyesi Csaba, Pál W. Róbert, Balogh Nóra, Tóth Edina, Matus Gábor, Táborská Jana, Sramkó Gábor, Laczkó Levente, Jordán Sándor, McInotshné Buday Andrea, Kovacsics-Vári Gergely & Sonkoly Judit: Egy új inváziós faj Magyarországon: A homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus (Torr.) A. Grey) / Establishment of Sporobolus cryptandrus (Torr.) A. Grey (Poaceae) – a new invasive species in Hungary. (poszter).

Kovacsics-Vári Gergely, Balogh Nóra, E-Vojtkó Anna, Lukács Balázs András, McIntosh-Buday Andrea, Molnár V. Attila, PADAPT Konzorcium, Sonkoly Judit, Takács Attila, Tóth Edina, Török Péter: Pannonian Database of Plant Traits (PADAPT) – Egy új, nyílt hozzáférésű (open access) adatbázis bemutatása / Pannonian Database of Plant Traits (PADAPT) – Presenting a new, open access database. (poszter).

McIntosh-Buday Andrea, Tóth-Szabó Edina, Sonkoly Judit, Balogh Nóra, Kovacsics-Vári Gergely, Takács Attila, Teleki Balázs & Török Péter: A szigorú PADAPT protokoll és rugalmas alkalmazása, avagy levéljellegek mérésének kihívásai / Strict PADAPT protocol and its flexible application; challenges in measuring leaf traits.

A konferencia részletes programja megtalálható ITT.

Az összefoglalók böngészhetőek ITT.


2021. november 30., kedd

Megjelent az első összefoglaló homoki prérifű cikk

A Global Ecology and Conservation szaklapban megjelent a hazánkban 2016-ban kimutatott homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus) elterjésével, élőhely-preferenciájával és csírázási és magbankképzési sajátságaira vonatkozó előzetes eredményeinket bemutató közleményünk. Ezzel legalábbis részben teljesítettük a kutatásra vonatkozó, 2019-ben tett ígéretünket. A kutatás széleskörű hazai és nemzetközi együttműködésben valósult meg, ami az együttműködők számában is jól látszik - köszönet érte! A cikkben ezek mellett kitérünk a lehetséges további kutatási irányokra is. A közlemény szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján - összefoglalója az alábbiakban olvasható.

Invasion of the North American sand dropseed (Sporobolus cryptandrus) – A new pest in Eurasian sand areas?

Török P., Schmidt D., Bátori Z., Aradi E., Kelemen A., Hábenczyus A.A., Díaz Cando P., Tölgyesi Cs., Pál R.W., Balogh N., Tóth E., Matus G., Táborská J., Sramkó G., Laczkó L., Jordán S., McIntosh-Buday A., Kovacsics-Vári G., Sonkoly J.

For the effective control of an invasive species, gathering as much information as possible on its ecology, establishment and persistence in the affected communities is of utmost importance. We aimed to review the current distribution and characteristics of Sporobolus cryptandrus (sand dropseed), an invasive C4 grass species of North American origin recently discovered in Hungary. We aimed to provide information on (i) its current distribution paying special attention to its invasion in Eurasia; (ii) the characteristics of the invaded habitats in Central Europe; (iii) seed bank formation and germination characteristics, crucial factors in early establishment; and (iv) the effects of its increasing cover on vegetation composition. Finally, we aimed to (v) point out further research directions that could enable us to understand the invasion success of this potential invasive species. Field surveys uncovered large stands of the species in Central and Eastern Hungary with most of the locations in the former, especially in the Kiskunság region. The species invaded disturbed stands of dry and open sand grasslands, closed dune slack grasslands and it also penetrates natural open sand grasslands from neighbouring disturbed habitats. 


Increasing cover of Sporobolus cryptandrus was associated with a decline in species richness and abundance of subordinate species both in the vegetation and seed banks, but a low density of Sporobolus cryptandrus can even have a weak positive effect on these characteristics. Viable seeds of Sporobolus were detected from all soil layers (2.5 cm layers measured from the surface to 10 cm in depth), which indicates that the species is able to form a persistent seed bank (1,114 to 3,077 seeds/m2 with increasing scores towards higher abundance of the species in vegetation). Germination of Sporobolus cryptandrus was negatively affected by both litter cover and 1 cm deep soil burial. To sum up, Sporobolus cryptandrus can be considered as a transformer invasive species, whose spread forms a high risk for dry sand and steppe grasslands in Eurasia. We can conclude that for the effective suppression of the species it is necessary: (i) to clarify the origin of the detected populations; (ii) to assess its competitive ability including its potential allelopathic effects; (iii) to assess its seed bank formation potential in habitats with different abiotic conditions; and (iv) to assess the possibility of its suppression by natural enemies and management techniques such as mowing or livestock grazing.

2021. november 23., kedd

 Újabb cikk a Biological Conservation-ben

Megjelent Csákvári Edina elsőszerzőségével és Báldi András utolsószerzőségével legújabb cikkünk a Biological Conservation szakfolyóiratban. A cikk arra keresi a választ, hogy Kelet-Közép Európában mik lehetnek a konzervációbiológiai kutatások legfontosabb kérdései, prioritásai. A közlemény széles, a konzervációbiológiai szakterület számos ágának hazai képviselői által jegyzett közlemény A közlemény letölthető a folyóirat honlapjáról illetve az összefoglalója az alábbiakban olvasható.


Conservation biology research priorities for 2050: A Central-Eastern European perspective

Csákvári Edina, Fabók Veronika, Bartha Sándor, Barta Zoltán, Batáry Péter, Borics Gábor, Botta-Dukát Zoltán, Erős Tibor, Gáspár Judit, Hideg Éva, Kovács-Hostyánszki Anikó, Sramkó Gábor, Standovár Tibor, Lengyel Szabolcs, Liker András, Magura Tibor, Márton András, Molnár V Attila, Molnár Zsolt, Oborny Beáta, Ódor Péter, Tóthmérész Béla, Török Katalin, Török Péter, Valkó Orsolya, Szép Tibor, Vörös Judit, Báldi András

One of the main goals of the EU Biodiversity Strategy for 2030 is to avoid further loss of biodiversity and to restore ecosystems. These efforts can be facilitated by compiling the main research topics related to conservation biology to provide new evidence for the most urgent knowledge gaps, and publicise it to researchers, research funders and policy makers. We used the possible future statements from the Hungarian Environmental Foresight Report for 2050 which identified region-specific problems. To highlight likely future environmental and conservation questions, in this study we asked researchers from the fields of ecology and conservation to define research questions addressing these future statements in line with international research trends and challenges. 

The study resulted in fourteen priority research topics, split into seven clusters relevant to biological conservation that should be targeted by stakeholders, primarily policy makers and funders to focus research capacity to these topics. The main overarching themes identified here include a wide range of approaches and solutions such as innovative technologies, involvement of local stakeholders and citizen scientists, legislation, and issues related to human health. These indicate that solutions to conservation challenges require a multidisciplinary approach in design and a multi-actor approach in implementation. Although the identified research priorities were listed for Hungary, they are in line with European and global biodiversity strategies, and can be tailored to suit other Central and Eastern European countries as well. We believe that our prioritisation can help science–policy discussion, and will eventually contribute to healthy and well-functioning ecosystems.

2021. november 7., vasárnap

 Új cikkünk a Biological Conservation-ben.

Megjelent Deák Balázs elsőszerzőségével legújabb cikkünk a Biological Conservation szakfolyóiratban. A cikk a kihalási adósság mértékét vizsgálja eltérő élőlénycsoportok (rovarcsoportok, növények) bevonásával. A legfontosabb eredménye a vizsgálatnak az volt, hogy kimutatta, hogy a kihalási adósság eltérő mértékben jelentkezik az egyes élőlénycsoportok esetében. Míg a specialista növényeknél jelentős mértékű ez z adósság, addig generalista fajoknál illetve specialista rövid generációs idejű állatoknál ez az adósság nem tapasztalható. A közlemény szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján és az összefoglalója az alábbiakban olvasható.

Different extinction debts among plants and arthropods after loss of grassland amount and connectivity

Balázs Deák, Ádám Bede, Zoltán Ráda, Béla Tóthmérész, Péter Török, Dávid Nagy D., Attila Torma, Gábor Lőrinczi, Antal Nagy, Szabolcs Mizser, András Kelemen, Orsolya Valkó

A decrease in habitat amount and connectivity causes immediate or delayed species extinctions in transformed landscapes due to reduced functional connections among populations and altered environmental conditions. We assessed the effects of present and historical grassland amount and connectivity as well as local habitat factors typical of the present landscape on the current species richness of grassland specialist and generalist plants and arthropods in grassland fragments. We surveyed herbaceous plants, ants, orthopterans, true bugs and rove beetles in 60 dry grassland fragments in Hungary. We recorded the area of the focal grassland, the slope and the cover of woody vegetation. By using habitat maps of the present and historical landscape, we calculated grassland amount and connectivity for four time periods covering 158 years (1858–2016). We found evidence for an unpaid extinction debt in specialist plants, suggesting that they have not come to equilibrium with the grassland amount and connectivity of the present landscape yet. This localised and typically long-lived group responded slowly to the landscape changes. Specialist arthropod taxa with short generation times responded much faster to habitat loss than plants and did not show an extinction debt. Generalist plants and animals adapted to a wide range of habitats were affected by the landscape-scale decline of grassland habitats. Despite decreased habitat connectivity, grassland fragments with dry environmental conditions and high environmental heterogeneity can sustain specialist plants in transformed landscapes. Unpaid extinction debt should be considered an early warning signal: Restoration of grassland connectivity is necessary to halt ongoing extinction processes.

2021. október 30., szombat

Magyar Tudomány különszám - Egyetemek átalakítása


Megjelent Kollár László, az MTA főtitkára szerkesztésében a Magyar Tudomány novemberi számában az "Az egyetem feladatáról. Összefoglaló az MTA fórumán megjelent írásokról és véleményekről" címmel egy tematikus összeállítás az egyetemek átalakításával kapcsolatos az MTA által kezdeményezett vitafórum írásai. Az írások közül három a Fiatal Kutatók Akadémiája tagjainak közreműködésével, ezen belül kettő a társszerzőségemmel készült el. A tematikus összeállítás cikkei megtalálhatóak a folyóirat honlapján. Kiss L. Lászlóval írt cikkünk összefoglalója az alábbiakban olvasható.

Gondolatok az egyetemi életpályáról, előmenetelről és minősítésről

Kiss L. László, Török Péter

Az egyetemek teljesítményének, oktatási kapacitásának kulcsa a humánerőforrásokkal való bölcs gazdálkodás, a kompetens és versenyképes kutatói-oktatói réteg megtartása és további erősítése, ami nem képzelhető el kiszámítható és vonzó életpályamodellek bevezetése, illetve a jelenlegi bérek jelentős mértékű emelése nélkül. Ezek hiányában a legígéretesebb oktatók és kutatók el fognak menni részben külföldre, részben az ipar irányába, vagy egyszerűen pályaelhagyók lesznek többszörös anyagi megbecsülés mellett. Az új épületek, több száz tonnányi betonmonstrumok és berendezések vagy a kutatási és innovációs pénzek egyetemeken történő átcsatornázása az ipar szereplői felé – amely lehetőségeket a modellváltás pozitív hozadékaiként és sarokköveiként mutatnak be a döntéshozók – nem eredményeznek kutatási többletet vagy innovációt megfelelő humánerőforrás és kapacitás nélkül. A szerzők – akik a felsőoktatás aktív résztvevői – a jelen vitaírásban a személyes véleményüket és tapasztalataikat foglalják össze, és rámutatnak egy kiszámítható, oktatási és kutatási erősségeket egyaránt figyelembe vevő kutatás-, illetve oktatáshangsúlyos életpályamodellek bevezetésének szükségességére.