Magyar Tudomány különszám - Egyetemek átalakítása

Megjelent Kollár László, az MTA főtitkára szerkesztésében a Magyar Tudomány novemberi számában az "Az egyetem feladatáról. Összefoglaló az MTA fórumán megjelent írásokról és véleményekről" címmel egy tematikus összeállítás az egyetemek átalakításával kapcsolatos az MTA által kezdeményezett vitafórum írásai. Az írások közül három a Fiatal Kutatók Akadémiája tagjainak közreműködésével, ezen belül kettő a társszerzőségemmel készült el. A tematikus összeállítás cikkei megtalálhatóak a folyóirat honlapján. Kiss L. Lászlóval írt cikkünk összefoglalója az alábbiakban olvasható.

Gondolatok az egyetemi életpályáról, előmenetelről és minősítésről

Kiss L. László, Török Péter

Az egyetemek teljesítményének, oktatási kapacitásának kulcsa a humánerőforrásokkal való bölcs gazdálkodás, a kompetens és versenyképes kutatói-oktatói réteg megtartása és további erősítése, ami nem képzelhető el kiszámítható és vonzó életpályamodellek bevezetése, illetve a jelenlegi bérek jelentős mértékű emelése nélkül. Ezek hiányában a legígéretesebb oktatók és kutatók el fognak menni részben külföldre, részben az ipar irányába, vagy egyszerűen pályaelhagyók lesznek többszörös anyagi megbecsülés mellett. Az új épületek, több száz tonnányi betonmonstrumok és berendezések vagy a kutatási és innovációs pénzek egyetemeken történő átcsatornázása az ipar szereplői felé – amely lehetőségeket a modellváltás pozitív hozadékaiként és sarokköveiként mutatnak be a döntéshozók – nem eredményeznek kutatási többletet vagy innovációt megfelelő humánerőforrás és kapacitás nélkül. A szerzők – akik a felsőoktatás aktív résztvevői – a jelen vitaírásban a személyes véleményüket és tapasztalataikat foglalják össze, és rámutatnak egy kiszámítható, oktatási és kutatási erősségeket egyaránt figyelembe vevő kutatás-, illetve oktatáshangsúlyos életpályamodellek bevezetésének szükségességére.

 Véleménycikk a globális faültetés kapcsán a Restoration Ecology-ban

Megjelent Tölgyesi Csaba elsőszerzőségével rövid véleménycikkünk a Restoration Ecology-ban. A közleményben bemutatjuk, hogy miért káros megközelítés a faék egyszerűségű "ültess fát - védd a bolygót" kommunikáció, és javasoljuk az adott termőhelyi viszonyoknak megfelelő restaurációs cél kiválasztását. Ha ez erdő/faállomány akkor azt, ha történetesen gyep vagy cserjés akkor azt. A közlemény összefoglalója az alábbiakban olvasható. A közlemény megtekinthető a folyóirat honlapján is.

Urgent need for updating the slogan of global climate actions from ‘tree planting’ to ‘restore native vegetation’

Tölgyesi Csaba, Elise Buisson, Aveliina Helm, Vicky M. Temperton, Török Péter

The prevailing nature-based solution to tackle climate change is tree planting. However, there is growing evidence that it has serious contraindications in many regions. The main shortcoming of global tree planting is its awareness disparity to alternative ecosystem types, mainly grasslands. Grasslands, where they constitute the natural vegetation, may support higher biodiversity and a safer, soil-locked carbon stock than plantation and other forests. We suggest replacing ‘tree planting’ by ‘restore natural vegetation’. This improved action terminology reduces the risks of inappropriate afforestation and, by diversifying target ecosystem types, does not reduce but increases potential land area for nature-based climate mitigation.

Új cikkünk a Journal of Applied Ecology-ban

Megjelent Tölgyesi Csaba elsőszerzőségével a legújabb cikkünk a British Ecological Society lapjában a Journal of Applied Ecology-ban. A cikk a lecsapolócsatornák kettős szerepét igyekszik körüljárni, rámutatva a csatornák környezetének biodiverzitás megőrző szerepére is. A cikk szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján. Az összefoglalója az alábbiakban olvasható.

Turning old foes into new allies—Harnessing drainage canals for biodiversity conservation in a desiccated European lowland region

Csaba Tölgyesi, Attila Torma, Zoltán Bátori, Jelena Šeat, Miloš Popović, Róbert Gallé, Nikolett Gallé-Szpisjak, László Erdős, Tamás Vinkó, András Kelemen, Péter Török

Drainage canals are widespread components of agricultural landscapes. Although canals have greatly contributed to biodiversity loss by desiccating wetlands, they have recently attracted conservation attention due to their potential to function as refugia for native species in intensively managed landscapes. However, their conservation role in complex landscapes composed of agricultural fields and desiccated but otherwise untransformed, semi-natural habitats, on which canals still pose a heavy burden, is unknown. Improved understanding of drainage canals and related biodiversity in these landscapes could help unlock their potential and support synergistic land management for nature conservation and water resource management. We applied a multi-taxon approach, including plants, butterflies, true bugs, spiders and birds, to (a) assess the conservation value of drainage canals with temporary water cover in a heavily drained European lowland region, (b) to test landscape-level and local canal parameters for aiding prioritization among canals and (c) to propose a reconciliation-based management framework that suits the interest of all stakeholders. We found that drainage canals and their banks concentrate more species across most taxa than semi-natural, mostly grassland habitats, possibly due to micro-environmental heterogeneity and the absence of low-intensity annual management compared to grasslands. Canals traversing semi-natural grasslands concentrate particularly high numbers of native species, but agricultural canals also support remarkable species richness. However, agricultural canals are important dispersal corridors for non-native invasive plants, which may negatively affect native biodiversity. Canal size has little effect on biodiversity, but habitat stress is an important determinant. The higher the stress (due to sandiness and salinity), the higher the added value of canals to landscape-wide biodiversity. Synthesis and applications. We show that drainage canals can harbour high biodiversity and should therefore be recognized as important novel ecosystems with high conservation value, even when cutting through semi-natural grassland habitats. Canals have previously been considered detrimental to nature conservation due to their association with loss of wetlands. However, by reducing water loss with reversible obstructions, controlling invasive species and applying specific conservation measures, they may be turned into conservation allies without compromising long-term interests of water management and agricultural land use.

 Új cikkünk a Functional Ecology-ban

Megjelent Edy Fantinato elsőszerzőségével legújabb közleményünk a British Ecological Society és a Wiley közös lapjában, a Functional Ecology szaklapban. A közlemény egy közösségi szintű elemzést ad a megporzó közösségek és a nektárforrások összefüggéseiről. Kimutattuk, hogy többféle növényi forrás (nektár mennyisége, pollen mennyiség) együttes elemzése révén olyan alaposabb és megbízhatóbb betekintést kaphatunk a megporzó közösségek működésébe, mintha csak a virágszámot, mint egyedüli indikátort használnánk. A közlemény teljes egészében szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján. Az alábbiakban olvasható a közlemény összefoglalója. 

Patterns of pollination interactions at the community level are related to the type and quantity of floral resources

Edy Fantinato, Judit Sonkoly, Péter Török, Gabriella Buffa

A fundamental question in community ecology is how the quantity of floral resources affects pollinator activity and how this relates to the structure and robustness of pollination networks. The issue has been mainly addressed at the species level, while at the community level several questions are still open.

Using a species-rich semi-natural grassland as model ecosystem, we explored the relationship between community-level quantity of floral resources, the number of flower visits at community level and descriptors of the structure and robustness of pollination networks. To assess whether patterns of pollination interactions were consistent when using different types of floral resources, we measured three types of floral resources, namely the volume of nectar, the number of pollen grains and the number of flowers.

Community-level pollinator visitation rate showed a hump-shaped relationship with the quantity of floral resources. Results were consistent among models employing different measures of floral resources as independent variables. The relationship between the quantity of floral resources and the structure and robustness of the network was not consistent among different types of floral resources; only intermediate levels of nectar volume were associated with high levels of network robustness.

The pattern we found is in contrast with some former studies which reported positive linear relationships between the community-level visitation rate of pollinators and the quantity of floral resources. Rather, the observed hump-shaped pattern resembles the relationship previously found between the quantity of floral resources of a given plant species and its visitation rate per flower. Our results highlighted that, by using specific types of floral resources (e.g. the volume of nectar and the number of pollen grains), it is possible to reveal ecological processes that would be masked by using the number of flowers as the sole measure of floral resource.

 Új közleményünk az Ecological Applications szaklapban

Megjelent Tölgyesi Csaba elsőszerzőségével legújabb cikkünk az Ecological Applications neves amerikai szaklap hasábjain. A cikk legfontosabb üzenete az, hogy a restaurációs beavatkozásokat követő fenntartó kezelések gyepekben gazdag táj esetében felülírják az alakalmazott gyepesítési módszer hatásait. Így a restaurációs beavatkozásokat követő fenntartó kezelések kiemelt fontossággal bírnak a gyepközösségek helyreállításában. A közlemény szabadon hozzáférhető a folyóirat honlapján. Az összefoglalója az alábbiakban olvasható.

Post-restoration grassland management overrides the effects of restoration methods in propagule-rich landscapes

Tölgyesi Csaba, Vadász Csaba, Kun Róbert, Csathó András István, Bátori Zoltán,  Hábenczyus Alida, Erdős László, Török Péter

Grassland restoration is gaining momentum worldwide to tackle the loss of biodiversity and associated ecosystem services. Restoration methods and their effects on ecological community reassembly have been extensively studied across various grassland types, while the importance of post-restoration management has so far received less attention. Grassland management is an important surrogate for natural disturbances, which most ancient grasslands have co-evolved with. Thus, without the reintroduction of management-related disturbance, restoration targets are unlikely to be achieved in restored grasslands. In this study, we aimed to explore how 20 years of management by mowing once a year or light cattle grazing, affects restoration success in Palearctic meadow-steppe grasslands restored by either sowing native grasses (‘sown sites’), applying Medicago sativa as a nurse plant (‘Medicago sites’), or allowing spontaneous succession (‘spontaneous sites’). We found that following mowing, sown sites maintained long-lasting establishment limitation, while Medicago sites seemed to have experienced a delay in succession. These limitations resulted in low total and target species richness, low functional redundancy and distinct species and functional composition compared to reference data from ancient grasslands. Spontaneous sites that were mowed reached a more advanced successional stage, although they did not reach reference levels regarding most vegetation descriptors. Sown and Medicago sites that were grazed had higher total and target species richness than those that were mowed, and showed restoration success similar to that of spontaneous sites, on which grazing had only moderate further positive effects. Grazed sites, irrespective of the restoration method, were uniformly species rich, functionally diverse and functionally redundant, and thus became important biodiverse habitats with considerable resilience. We conclude that an optimally chosen post-restoration management may have an impact on long-term community reassembly comparable to the choice of restoration method. Restoration planners may, therefore, need to put more emphasis on future management than on the initial restoration method. However, our findings also imply that if local constraints, such as potentially high invasive propagule pressure, necessitate the application of restoration methods that could also hinder the establishment of target species, the long-term recovery of the grassland can still be ensured by wisely chosen post-restoration management.