Megjelent a telepített gyepek biodiverzitásának fenntartásáról illetve a kaszálásos utókezelések szükségességéről írt cikkünk a Biodiversity & Conservation c. szakfolyóirat .  A cikk letölthető a saját és oktatási célokra a honlapomról is. A közlemény összefoglalója az alábbiakban olvasható.

Sustaining recovered grasslands is not likely without proper management: vegetation changes after cessation of mowing

Grasslands recovered by sowing low diversity seed mixtures of local provenance are usually managed by mowing. Besides restoration success only a few studies have focused on the direct effects of post-restoration mowing on recovered grassland vegetation. In this study we followed vegetation changes in 13 successfully recovered grasslands in 5 x 5-m-sized sites with continuous and ceased mowing at Hortobágy National Park, EastHungary. We asked the following questions: (i) What are the effects of cessation of mowing on the vegetation structure and diversity of recovered grasslands? (ii) What are the effects of cessation of mowing on the abundance of sown grasses, target and undesirable species? (iii) Is yearly mowing an appropriate management tool for the maintenance of recovered grasslands? Our results showed that the cessation of mowing caused litter accumulation, while diversity, total vegetation cover and the cover of sown grasses decreased compared to the mown sites. The cover of undesirable perennial species was significantly higher in unmown sites than in mown ones. The species composition of mown sites remained more similar to near-natural grasslands than the unmown ones. Our results suggest that without regular post-restoration mowing the favourable status of recovered grasslands can rapidly decline due to litter accumulation and by the expansion of undesirable species, even in the short-run. We also stress that while yearly mowing is enough to maintain grasslands recovered by low-diversity seed sowing, it cannot be considered to be enough to recover target vegetation composition.

Megjelent a biomassza és fajgazdagság kapcsolatáról írt cikkünk a Botanikai Közlemények c. szakfolyóirat jubileumi, 100. évfolyamában. A cikk letölthető a saját és oktatási célokra a honlapomról is. A közlemény összefoglalója az alábbiakban olvasható.

A fitomassza és fajgazdagság kapcsolatát alakító tényezők hortobágyi szikes és löszgyepekben

A fitomassza és a fajgazdagság kapcsolatának vizsgálata kulcsfontosságú a gyepek vegetációdinamikai folyamatainak megértése szempontjából. kutatásunk során ezért az egyes fitomassza-frakciók fajgazdagságra gyakorolt hatását vizsgáltuk természetközeli állapotú gyepekben. hipotéziseink a következők voltak: (i) A teljes földfelszín feletti fitomassza és a fajszám kapcsolata unimodális (egy csúcsú) görbével írható le. (ii) A teljes fitomassza növekedésével párhuzamosan a kompetítor fajok aránya növekszik, a stressztűrő és a ruderális fajok aránya csökken. (iii) Az avar felhalmozódása kis mennyiségben pozitívan, nagy mennyiségben negatívan befolyásolja a fajgazdagságot. kutatásainkat a hortobágyi nemzeti park területén végeztük, összesen nyolc szikes és löszgyep típust vizsgáltunk. eredményeink azt mutatják, hogy hortobágyi szikes és löszgyepek esetében a teljes földfelszín feletti fitomassza és a fajszám kapcsolata unimodális görbével írható le. A fajgazdagság maximumát 750 g/m2 teljes földfelszín feletti fitomassza értékeknél találtuk. minél nagyobb volt teljes földfelszín feletti fitomassza, a kompetítorok aránya annál magasabb, míg a stressztűrők aránya annál alacsonyabb volt. A ruderálisok arányának eloszlása unimodális görbét követett és a fajszámhoz hasonlóan a löszgyepekben volt a legmagasabb. bizonyos avarmennyiség (kb. 400 g/m2) alatt pozitív, ennél nagyobb avarmennyiségek esetén negatív korrelációt találtunk az avar mennyisége és a fajgazdagság között. Az élő fitomassza és a fajgazdagság pozitívan korrelált a teljes gradiens mentén. Vizsgálataink alapján valószínűsíthető, hogy alacsony produktivitású gyepekben az abiotikus stressz, a produktivitás növekedésével pedig biotikus  interakciók (pl. kompetíció) játszanak meghatározó szerepet a fajgazdagság kialakításában. Az avar mennyisége a teljes produktivitási gradiens mentén meghatározó volt. A produktívabb közösségekben az avarfelhalmozódás és a kompetíció együttesen lehet felelős a fajgazdagság csökkenéséért, bár vizsgálatunk szerint az avarfelhalmozódás játszik fontosabb szerepet ebben.

Megjelent spontán szukcesszió elméleteiről és restaurációs beavatkozásokban betöltött szerepükről szóló áttekintő tanulmányunk a Botanikai Közlemények c. szakfolyóirat jubileumi, 100. évfolyamában. A cikk letölthető a saját és oktatási célokra a honlapomról is. A közlemény összefoglalója az alábbiakban olvasható.

 Közép-európai parlagokon zajló spontán gyepesedési folyamatok restaurációs ökológiai szempontú értékelése

A gyepek területe európa-szerte csökken; degradálódásuk és az ezzel járó biodiverzitás veszteség fontos szerepet kap a restaurációs ökológiai és a természetvédelmi kutatásokban. Közép-Európában a mezőgazdasági művelésbe vont területek mintegy 10−20%-át felhagyták az elmúlt mintegy két évtizedben, így a parlagokon zajló spontán szukcessziós folyamatok restaurációs ökológiai szempontú vizsgálata kiemelten fontos kutatási területté vált. Áttekintésünkben széleskörű irodalmi adatokra támaszkodva arra kerestük a választ, hogy a spontán szukcessziós vizsgálatok mely eredményei használhatók fel a restaurációs beavatkozások tervezése és kivitelezése során. olyan kérdéseket érintünk, mint: a másodlagos gyepesedés általános menete és sebessége, a növényi tulajdonságok szerepe a gyepesedési folyamatban, valamint a propagulum-limitáltság, a térbeli terjedés és a magbank szerepe a spontán gyepesedésben. megállapíthatjuk, hogy viszonylag gyors és sikeres spontán gyepesedésre elsősorban azokon a többnyire kis kiterjedésű parlagokon támaszkodhatunk, ahol (1) a mezőgazdasági művelés csak rövid ideig tartott, (2) a gyepregenerációt biztosító propagulum-források a közelben jelen vannak, (3) az invazív fajok megtelepedésének lehetősége elhanyagolható, illetve (4) a gyomfajok közül többnyire a gyorsan és hatékonyan visszaszorítható, rövidéletű fajok megtelepedésére számíthatunk. számos célfaj spontán betelepülése még a rendelkezésre álló magforrások mellett is csak korlátozott; ilyen esetben a célfajok megtelepedéséhez aktív, célzott betelepítésre vagy propagulumbevitelre is szükség van. Az áttekintett irodalmak alapján a spontán szukcessziós folyamatok propagulumbevitel segítségével történő gyorsítását (1) az évelő gyomok és klonális fajok megtelepedése előtti szakaszban, illetve (2) a mezőgazdasági művelés során felhalmozódott többlet-tápanyagok kimerülését követően, a klonális gyomok és zavarástűrőfajok visszaszorulását követő késői szakaszban tartjuk hatékonynak.

Megjelent a palearktikus gyepek biodiverzitásáról szóló áttekintő tanulmányunk az Agriculture, Ecosystems & Environment c. szakfolyóiratban. A cikk megtalálható a folyóirat honlapján és letölthető saját és oktatási célokra a honlapomról is. A közlemény absztraktja az alábbiakban olvasható:

Biodiversity of Palaearctic grasslands: a synthesis

This article introduces a Special Issue on biodiversity of Palaearctic grasslands and provides a synthesis of the current knowledge on this topic. Four major categories of grasslands can be distinguished in the Palaearctic biogeographic realm: (a) zonal steppes (in areas too dry for forests), (b) arctic-alpine grasslands (in areas too cold for forests), (c) azonal and extrazonal grasslands (where hydrology, soil conditions, relief or natural disturbances within the forest biomes prevent tree growth locally) and (d) secondary grasslands (which replace natural forests in consequence of human land use). We summarize the present knowledge about species richness patterns (mainly of vascular plants) along abiotic and land use gradients. Further, we highlight the usefulness of diversity measures not based on species richness, namely functional diversity, phylogenetic diversity and within-species diversity. The strong differences observed for diversity patterns according to analyzed biodiversity parameter, spatial scale or taxonomic group call for comparative studies and caution when generalizing results. A particular challenge are the extreme plot-scale species richness values found in grasslands of a few European regions. We propose a conceptual model that explains the findings by an interplay of various factors acting at different levels: (i) The largest species pool is expected for habitats under conditions that prevailed over the last few million years, with a slight shift towards intermediate positions, i.e. for the Palaearctic in open, semi-dry, base-rich situations. (ii) The landscape-level species pool is increased by continuity of a grassland patch in space and time and heterogeneity of the surrounding landscape. (iii) The coexistence of regionally available species at a plot scale is due to reduced competitive exclusion according to Intermediate Disturbance Hypothesis, mowing once a year without fertilization being particularly effective. Ecosystem functions and services of Palaearctic grasslands are often positively connected to their biodiversity. At the same time, these communities and their biota are nowadays highly endangered. The semi-natural (High Nature Value) grasslands of Europe are mainly threatened by agricultural intensification or abandonment on low-productive sites in remote areas, while the natural steppes of the Palaearctic have largely been destroyed by conversion into arable land. Finally, we present some promising conservation and management approaches and call for a strong and comprehensive Convention on Grassland Conservation.