Terjedés és megtelepedés – „meg nem értett” fehér folt a vegetációdinamikában?

Mint arról már korábban beszámoltam a blogon, egy különszám jelent meg a vegetációtudomány vezető lapjában, a Journal of Vegetation Science-ben Sonkoly Judit (Debreceni Egyetem), Borja-Jiménez Alfaro (Spanyolország), James Bullock (Egyesült Királyság) és Török Péter (Debreceni Egyetem) szerkesztésében. A cikkgyűjtemény fő témája a növények terjedése és megtelepedése, illetve ezen alapfolyamatok a vegetációdinamikában betöltött szerepe.

 

Az alábbiakban a szerkesztői cikk összegző gondolatait osztjuk meg olvasóinkkal.

A propagulumok terjedése és a növények megtelepedése döntő szerepet játszik a növényközösségek „rugalmasságában”, azaz rezilienciájában. Az eddigi kísérletes vizsgálatok sok esetben rámutattak, hogy ezeket folyamatokat nem szabad sztochasztikusnak és „véletlen zajnak” tekinteni a közösségekben zajló dinamikai folyamatok értelmezése során. A zavarással összefüggő mikroléptékű vegetációdinamikán keresztül a térbeli terjedés, a magbankképzés és a megtelepedés korai fázisa kulcsszerepet tölt be a növényközösségek regenerálódásában. Mindezek ellenére messze vagyunk még attól, hogy teljességében megértsük a zavarással kapcsolatos hatások és a növényi regeneráció különböző aspektusai közötti kapcsolatokat. A cikk több fő kutatási hiányosságot tárt fel, amelyekkel érdemes lenne foglalkozni a jövőben:

 

1.)  A jövőben egy fontos kutatási irány lenne annak megértése, hogy a zavarás hogyan függ össze a megtelepedésre alkalmas foltok térbeli és időbeni eloszlásával és mintázatával. A különszámban közölt kutatások tisztán rávilágítanak arra, hogy a vegetációban spontán létrejövő vagy kialakított lékek meghatározó módon befolyásolják a regenerációt, a térbeli terjedés során bejutó vagy a talajmagbankban jelen lévő fajok megtelepedését. Ezek fontosabbak lehetnek a fajok összeállásában és a közösség változásában, mint a meglévő vegetáció összetétele. Bár a „regenerációs niche” egy hosszú múltra visszatekintő fogalom a vegetációökológiában, ennek ellenére a vegetáció-dinamikában betöltött szerepének sokkal csekélyebb jelentőséget tulajdonítanak, mint a kifejlett növények térfoglalásának, jellegeinek vagy tűrőképességének.

2.)  Szükség van annak megértésére, hogy hogyan függenek össze a fajok tulajdonságai (növényi jellegek), a magbankképzési sajátságok és a megtelepedés sikeressége a megtelepedés korai szakaszában. Véleményünk szerint a terjedést és megtelepedést be kell emelni a fajközösségek létrejöttének klasszikus szűrőelméletébe. Ahhoz, hogy megértsük a vegetációdinamika térbeli és időbeli vetületét, nagy hangsúllyal kell figyelembe venni a magok, illetve további terjesztőképletek funkcionális jellegeinek fontosságát, tehát nem csak a kifejlett növények tulajdonságait. Ezen túlmenően tekintettel kell arra is lenni, hogy egy adott növényfajnak, növényegyednek akár a terjesztési típus vagy a magbankképzési sajátságok tekintetében is több típusú magjai is lehetnek.
3.)  A térbeli folyamatok hatására – beleértve a tájszintű élőhely-összetétel vagy konfiguráció a helyi diverzitásra gyakorolt hatását – sokkal kevesebb figyelmet fordítanak a vegetációtudományban, mint a helyi tényezők hatásaira, beleértve a helyi vegetáció összetételét, vagy az abiotikus környezeti viszonyokat. A metaközösségi-elméleteknek a jelenleginél központibb szerepet kell játszaniuk a vegetációtudományban, annak érdekében, hogy adaptív válaszokat tudjunk adni a biodiverzitás csökkenésével és/vagy a globális klímaváltozással összefüggő kihívásokra.

 

4.)  Végül, de nem utolsósorban fontos hangsúlyozni, hogy a vegetációdinamikában az emberi hatásokat alapvető közösségformáló folyamatnak kell végre tekinteni beleértve ebbe az ember általi propagulum-terjesztést, a tájszinten zajló degradációt és élőhely-fragmentálódást, az emberi behatásra jelentősen megváltozott fajkészletet (hibrid és új ökoszisztémák létrejötte), és a megváltozott mértékű és intenzitású környezeti zavarást. Ezek, illetve további, a fenti inkább csak önkényes felsorolásban nem szereplő emberi hatások megváltoztatják a fajok közötti alapvető kapcsolatrendszereket és a fajkészlet szerveződés alapfolyamatait mind térben, mind időben. Ahhoz, hogy egy esetleges élőhelyrekonstrukció során ezeket a negatív hatásokat mérsékeljük vagy kiküszöböljük, szükségünk van arra, hogy részleteibe menően megértsük a zavarás múltbéli, jelenlegi és jövőbéli növényközösségekre gyakorolt hatását.

 

A különszám cikkei itt böngészhetőek.