Terepi szeminárium :-) Lappföldön - I.

A 9. European Conference on Ecological Restoration keretén belül részt vettünk (Valkó Orsolya, Deák Balázs, Tóthmérész Béla és Török Péter) 2014. július 31. és augusztus 3. között Lappföld (Észak-Nyugat Finnország) természeti értékeit és restaurációs ökológiai problémáit és kihívásait bemutató terepi szemináriumon. Az idő igen kellemes volt a terep egész időtartama alatt. Az első napon bemutatták Finnországban is igen jelentős szélerőműveket és szó volt a telepítési költségeikről és teljesítményjellemzőikről is. Ezt követően busszal eljutottunk Tornio-ba, ami egy Finnország és Svédország közös közigazgatása alá elő település a Tornio folyó mentén (1. kép).

1. kép. A Tornio folyó zuhatagos része.

Tornioban, a svéd oldalon egy közel 5 generáció óta családi vállalkozásban üzemeltetett vendéglőben igen ízletes melegen füstölt nagy marénát (Coregonus lavaretus) ettünk. Az ebédet követően már a buszban betekintést nyerhettünk a település és a határzóna igazgatási problémáiba és természetmegőrzési stratégiájába. Ezt követően átléptük a sarkkört Juoksengi falu határában. Természetesen kis és nagycsoportos fotózkodás a sarkkörnél elmaradhatatlan volt (2-3. kép).

2. kép. Az északi sarkkör

3.kép. Ugyanez fekvő helyzetben :-)

Ezután néhány órányi buszozást követően jutottunk el első szálláshelyünkre Ylläsjärvi-ba, ahol az "éjszakát" töltöttük. Mármint azt amit Közép-Európában éjszakának neveznek, ugyanis itt mintegy 4-5 óra félhomály volt csak jellemző, ami persze lehetőséget nyújtott a környéken való bóklászásra.

4. kép. Hotel Ylläsjärvi.

Másnap reggel tovább utaztunk északra a Ylläs térségbe, a Kellokas Látogatóközpontba, ahol az érdeklődők számos előadást hallgathattak meg a térség turisztikai lehetőségeiről, a turizmus élővilágra gyakorolt kedvezőtlen hatásairól és betekintést nyertek a félvad rénszarvas-tenyésztés menetébe. A látogatóközpontból több turistaút is indult, melyekkel a környező sziklás és lápos területek vegetációját tanulmányozhattuk. Néhány jellegzetesebb tájra jellemző élőhelye és érdekesebb vagy gyakoribb növényfaj képeit találhatjuk alább (5-17. kép).

5. kép. Az egyik leggyakoribb törpecserje a lápokon a Betula nana volt

6. kép. Nyíltabb nyírelegyes luc- és erdeifenyves igen jellegzetes növényközösség a területen

7. kép. A Betula pubescens egészen nagy példányai is megtalálhatók

 8. kép. Egyes helyeken a szakállzuzmók (Usnea sp.) sűrű szövedéket alkotnak az ágakon

9. kép. A nedves patakvölgyben találtuk meg a Cicerbita alpina virágzó egyedeit.

10. kép. A Lycopodium anotinum néhol sűrű gyepet alkot.

11. kép. Barátunk az "arkangyalgyökér" (Angelica archangelica)

12. kép. Az utunk ilyen patakvölgyek mentén lerakott pallókon vezetett

13. kép. És a patak felett az ég...

14. kép. Az útjelző táblán már sejtettük, hogy jó irányba haladunk

 

 15. kép. A finnek egyik nemzeti növénye a lápi szeder (Rubus chamaemorus), természetesen magot is gyűjtöttünk

16. kép. A híres Linnea borealis egy virágzó példánya is az utunkba került 

17. kép. No ez alapján kérdezd meg, hogy mi merre van...

A délután folyamán elutaztunk a legészakibb szálláshelyünkre a Pallas Hotelbe, a Pallas-Yllästunturi nemzeti parkba. A nemzeti park az egyik legészakabbra található természetvédelmi oltalom alatt álló terület Finnországban. Már maga a hotel is igen festő tájban helyezkedett el (18-19. kép).

 18. kép. A hotel szűkebb...

19. kép. ...és tágabb környezete

A hotel környezetében barangoltunk és meglepően sok számunkra érdekes és értékes növényfajt találtunk. Természetesen ezek a fajok ebben a táji környezetben nem számítottak ritkának. Mindazonáltal a közép-európai flórában vagy hiányoznak vagy meglehetősen ritkák. Az alábbiakban található néhány fotó ezekről (20- . kép).

20. kép. Cornus suecica

21. kép. Arctostaphylos alpinus

22. kép. Arctostaphylos alpinus kicsit közelebbről

22. kép. Parnassia palustris

22. kép. Az éretlenebb Rubus chamaemorus

Természetesen a Lappföld nem lenne Lappföld a rénszarvasok nélkül. A szállás felé vezető úton már több szarvassal is találkoztunk, mert a rénszarvasok természetesen az út közepén kóborolnak és a többi szarvasfajtól eltérően nem is akarnak onnan gyorsan lehúzódni, akár kilométereken keresztül tudnak a járművek előtt futni (23-24. kép). 

23. kép. Itt még csak néhány egyedet láttunk

24. kép. Majd az épület mögött megtaláltuk a többit.

A rénszarvasok mindegyike szinte valakinek a tulajdona. Félvad módon "tenyésztik" a fajt, szinte mindegyik fülében krotália van vagy a nyakán elkülönítő szalag található. Tél közeledtével terelik össze őket és válogatják szét a tulajdonosok, valamint a fiatal egyedeket is megjelölik.

 Folytatás következik...

Tanulmánykötet a Cambridge University Press-nél

Megjelent a Cambridge University Press gondozásában, Kathrin Kiehl, Anita Kirmer, Nancy Shaw és Sabine Tischew által szerkesztett Guidelines for Native Seed Production and Grassland Restoration c. tanulmánykötet. Ebben a kötetben jelent meg egy fejezetünk, melyben az Egyek-Pusztakócs térségében zajlott gyeprekonstrukció eredményeit mutatjuk be. A könyvfejezet a honlapomról szabadon letölthető, az absztrakt pedig az alábbiakban olvasható.

RECOVERY OF ALKALINE GRASSLANDS USING NATIVE SEED MIXTURES IN THE HORTOBÁGY NATIONAL PARK (HUNGARY)

Alkali grasslands are included in the Natura 2000 Habitats Directive as Pannonic salt steppes and salt marshes (1530) priority habitats. They  harbour a unique flora and fauna; thus, conservation and restoration of their biodiversity is of a high priority. Technical restoration is often necessary to mitigate the negative landscape-scale effects of agricultural crop production and to increase the area occupied by grasslands. Recovery of grassland vegetation can be facilitated by sowing seeds of target species. Low-diversity seed mixtures provide a cost-effective measure, as they are easily formulated and applied in large-scale grassland restorations. Between 2004 and 2008 a total of 760 ha of former croplands were sown with low diversity seed mixtures of appropriate species to restore basic alkali grasslands in Hortobágy National Park, East-Hungary. The seed mixture contained seeds of Festuca pseudovina and Poa  angustifolia. After soil preparation seed mixtures were sown at a rate of 25 kg/ha in October. The sown fields were mown once a year. To follow vegetation changes, two 25 m2 sampling sites per field were established after sowing. To assess the effect of mowing on the vegetation, one sample site in each field was not mown after the third year. Biomass was sampled in the permanent plots to monitor vegetation changes. The rapidly developing perennial cover effectively suppressed short-lived weeds in the aboveground vegetation, but allowed the preservation of their soil seed banks. We found that the high levels of biomass production typical of alkali grassland restorations in former croplands are beneficial for the suppression of short-lived weedy forbs, but might hamper the immigration of characteristic alkali grassland species. We stress that a long-term postrestoration management program is essential for sustaining recovered grassland biodiversity. This could be accomplished by mowing in the first few years, and later by extensive grazing by cattle and sheep. The latter management practice also supports the establishment of characteristic alkali grassland species.

Könyvfejezet a közép-európai szikes mocsarakról

Megjelent egy közép-európai szikes mocsarak és nádasok ökológiájáról és konzervációbiológiai helyzetéről szóló könyvfejezetünk a NOVA kiadó gondozásában. A könyvfejezet letölthető a honlapomról. A könyvfejezet összefoglalója az alábbiakban olvasható.

Alkali marshes of Central-Europe: Ecology, management and nature conservation   

Alkali marshes and wetlands are among the few natural open ecosystems in Central Europe. Inland alkali marshes of the European steppe zone are typical only for the Pannonian biogeographical region. They are characterized by shallow water cover, high seasonal fluctuations in water availability and by considerable salt-content in water and soil. Even small changes in the above parameters can result in significant differences in habitat structure and species composition. Alkali marshes are usually characterised by a species-poor vegetation, characterised by a few bulrush species (Bolboschoenus maritimus, Schoenoplectus tabernaemontani and S. littoralis). As indicators of the alkali character of these wetlands several halophytes and salt-tolerant species are present in the vegetation, like Aster tripolium ssp. pannonicus, Atriplex littoralis, Chenopodium chenopodioides and Plantago maritima. In sites with moderate salinity Phragmites australis, Schoenoplectus lacustris and Typha spp. can reach high cover scores. Several Pannonian endemic species are also present in alkali wetlands, like Cirsium brachycephalum, Acorellus pannonicus and Puccinellia limosa.

Due to the uneven pattern of the soil salt-content and dynamic changes in water regime different types of alkali marshes compose a diverse mosaic pattern even in the small scale. This natural mosaic structure contributes to the maintenance of landscape-scale biodiversity, and also provides favourable habitats for several animal taxa, especially for breeding and migrating birds. These wetlands are also important as green corridors and stepping stones in fragmented agricultural landscapes. Alkali marshes are especially important in European nature conservation; they are included in the Natura 2000 system as priority habitats "Pannonic salt steppes and marshes". Reintroduction of traditional land use, like cattle grazing is essential to maintain the structure and species diversity of these alkali habitats. Alkali marshes are threatened by land-use changes, amelioration, eutrophication and fragmentation. Improper management, as regular reed harvesting also decreases the spatial diversity of these habitats.

Felkerült a szürkemarha legeltetés szerepét értékelő tanulmányunk ismertetése a Society for Conservation Biology, Europe Section Blogjára. A blogbejegyzés ezen a linken keresztül elérhető. Köszönet dr. Hartel Tibornak a bejegyzés posztolásáért! A tanulmány ingyenesen letölthető a PLOS One honlapjáról ezen a linken.

Megjelent egy újabb gyepes cikkünk (:-)

Megjelent kovaalgaközösségek szélsőséges vízjárás melletti változásairól szóló legújabb cikkünk a Hydrobiologia című tudományos folyóiratban: B-Béres V., Török P., Kókai Zs., T Krasznai E., Tóthmérész B., Bácsi I. (submitted): Ecological diatom guilds are useful but not sensitive enough
as indicators of extremely changing water regimes. Hydrobiologia, DOI: 10.1007/s10750-014-1929-y.

A közlemény letölthető a folyóirat honlapjáról és saját használatra a honlapomról is. Az összefoglaló az alábbiakban olvasható:

Ecological diatom guilds are useful but not sensitive enough as indicators of extremely changing water regimes

Classification of taxa into ecological guilds is based on the relation of respective taxa to nutrient enrichment and their resistance to physical disturbance. We hypothesized that ecological guild’s proportion and their taxa composition were strongly effected both by extremely changing water regime and nutrient contents. Diatom composition, guild dynamics and the diatom-based ecological status assessment index were studied in the Sebes-Koros River (South East Hungary) in a year with extremely changing water regimes. There were highly pronounced changes in species composition during the whole vegetation period including the formation of running and standing water segments in autumn. While the proportions of ecological guilds showed no significant correlations with the studied environmental parameters, they were more balanced in high water discharge period than in the low water discharge period. Taxa compositions of segments were mainly determined by the preferences and strategies of a respective species and/or genera, regardless to their guild affiliation. These results point out that ecological guild characterisation should be refined using ecological knowledge at the subgenus level. We suggest to establish several subdivisions within the guilds to consider the differences in life strategies (CSR model) and life forms, and to implement the accumulated knowledge of nutrient preferences/indication of a respective taxa.

Új cikkünk a mégújabb Kitaibeliában

Megjelent a KITAIBELIA 19. évfolyam 1. számában az "Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához" című cikkünk (T-Krasznai Enikő, B-Béres Viktória, Kókai Zsuzsanna, Buczkó Krisztina, Balogh Csaba & Török Péter (2014): Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához. Kitaibelia 19 (1): 11-21.). Munkánkkal fel kívánjuk hívni a figyelmet a florisztikai adatközlések szükségességére, a feltáró és monitorozó munkák szerepére,  a friss szakirodalmak használatának és a monitorozásban dolgozó szakemberek rendszeres továbbképzésének fontosságára.

A cikk szabadon letölthető a honlapomról.

Az cikk kivonata az alábbiakban olvasható: 

Tanulmányunkban összesen kilenc adventív vagy invazív idegenhonos algafajt és hazai előfordulását mutatjuk be: Didymosphenia geminata, Nitzschia closterium, Reimeria sinuata, Navicula schroeteri, Pleurosira laevis (Bacillariophyceae); Pediastrum simplex (Chlorophyceae), Cylindrospermopsis raciborskii, Cuspidothrix issatschenkoi, Sphaerospermopsis aphanizomenoides (Cyanobacteria). A magyar algaflórára új adat a Navicula schroeteri Meister jelenlétének kimutatása.

Annak ellenére, hogy az egyes taxonok megjelenési gyakorisága igen eltérő volt, a bemutatott fajok közös jellemzője, hogy olyan kiemelten fontos ökológiai változásokra hívják fel a figyelmet, mint a klímaváltozással összefüggő hőmérséklet-emelkedés, szélsőséges időjárási tényezők (pl. aszály) okozta sókoncentráció növekedés, illetve az eutrofizáció. Munkánk célja volt, a taxonok elterjedésére vonatkozó új adatközléseken túl, felhívni a figyelmet arra, hogy a biomonitorozó munka milyen fontos szerepet játszik az emberi vagy természeti hatások okozta változások gyors észlelésében.

 Az MTA Biodiverzitás Kutatócsoport Fiatal Munkatársa, Dr. Valkó Orsolya Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjat kapott

Kiosztották a Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjat. Az élő környezettudomány témakörben Dr. Valkó Orsolya "A talaj magbank-szerepe a szikes gyepközösségek biodiverzitásának fenntartásában" című pályamunkájáért részesült Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjban. Az MTA-DE Biodiverzitás Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa Magyarországon elsőként vizsgálta a szikes gyepek magbankját. A pannon szikes gyepek a Natura 2000 hálózatban kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyként szerepelnek, amelyek megőrzéséért az Európai Unióban elsősorban Magyarország a felelős, mert hazánkban található az európai állomány 98 százaléka. A pályamű azt vizsgálja, milyen szerepe van a magbanknak a szikes gyepek biodiverzitásának fenntartásában, illetve hogy a szikes gyepekben ható szélsőséges környezeti tényezők miként befolyásolják a vegetáció és a magbank fajösszetételét. Szívből gratulálok a rangos elismeréshez! További díjazottak és a hivatalos cikk az MTA honlapján.

Magtermesztési tapasztalatcsere Németországban - Lendületben a PROSEED projekt

A Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszék és az MTA Biodiverzitás kutatócsoport, a Zsálya Egyesület és a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai (Dr. Deák Balázs, Kapocsi István, Tóth Katalin, Prof. Tóthmérész Béla, Dr. Török Péter és Dr. Valkó Orsolya), 2014. május 13-16 között a DBU által támogatott PROSEED projekt keretében látogatást tettek a kétoldalú projekt német társintézményében a bernburgi Hochschule Anhalt-on, ahol találkoztak Sabine Tischew és Anita Kirmer restaurációs ökológus kutatókkal. A háromnapos találkozó során sor került a magas diverzitású magkeverékes és szénaráhordásos kísérleteinek megtekintésére is. Az alábbiakban röviden beszámolok a német kutatóknál tett látogatásról.

Az első napon a roßbachi kaolinbánya meddőhányóin végzett gyepesítéses kísérletek kerültek bemutatása. A kísérletekről bővebben a kutatók Journal of Applied Ecology-ben megjelent cikkében lehet olvasni.

A roßbachi kaolinbánya látképe

Gyepesítési tapasztalatok megvitatása a roßbachi kaolinbánya gyepesedett meddőhányóin.

A hegyi len (Linum austriacum) is a vetett célfajok között volt.

Egy 14 éves Bromus erectus dominálta rekonstruált szárazgyep.

A roßbachi gyepesítéses kísérletek megtekintését követően meglátogattuk Mathias Stolle kiemelkedően magas, mintegy 250-300 faj termesztésére beállított szántóterületeit. A magtermesztő készségesen megosztotta magtermesztési tapasztalatait, valamint vállalta a projekt keretében, hogy segíti a Zsálya Egyesület magyarországi magtermesztési törekvéseinek megvalósítását. A bemutatott szántóterületek mellett sor került a magbetakarítás módszereinek és gépeinek bemutatására, valamint a magtermesztő ültetvények létesítésének és fenntartásának problémáit is megvitattuk.

A kutatók egy csoportja és Matthias (a kép jobb szélén) a terepszemlén.

Nem csak a kétszikű fajokat, hanem az egyszikűeket is nagy tőtávolság mellett nevelik (A kép előterében Betonica officinalis és Festuca valesiaca tövei láthatóak).

Európai szinten is kevés az olyan magtermesztő, aki ritka sztyeppfajok magjait szaporítja (a kép előterében Oxytropis pilosa látható)

Nem is csoda, hogy nagyon lelkesen fotóztuk a látottakat

A palánták előnevelése fóliasátorban történik (a képen Iris sibirica palánták láthatóak)

A magok begyűjtése gyakran a teljes földfeletti rész betakarításával történik

A második napon Bernburgban megtekintettük a ProSaum és a Salvere projekt keretében vetett fajgazdag gyep és mezsgyevegetáció helyreállításával illetve létesítésével és fenntartásával összefüggő vizsgálatokat. Ezekről a kísérletekről a közeljövőben Cambridge University Press gondozásában megjelenő tanulmánykötetben lehet majd olvasni (link később).

A Salvere projekt kísérleteit bemutató tábla a Strenzfeld Campuson (Bernburg). 

(A Salvere projektről bővebben a projekt honlapján lehet olvasni)

 A vetett fajok között szerepelt a mezei gólyaorr (Geranium pratense) is.

A ProSaum projekt keretében vetett fajgazdag mezsgye 

(A projektről bővebben a projekt honlapján lehet olvasni).

A harmadik napon részt vettünk a vadonélő fajokat regionálisan szaporító és értékesítő német kisüzemi magtermesztők éves közgyűlésén és meglátogattunk több magtermesztő termesztési területeit is. Igen sok hasznos információt gyűjtöttünk mind a növényvédelmi beavatkozásokról, mind a talajművelés és a vegyszermentes gyomvisszaszorítás kérdéseiről is.

Egyes fajok termesztésbe vont egyedeit gyakran aláfóliázott ágyásokba ültetik 

(a képen vízáteresztő geotextil és a mezei varfű (Knautia arvensis) látható)

A vadak ellen gyakran szükséges érés előtt védőháló alkalmazására 

(mint itt a Sanguisorba minor esetében is látható)

 Aprómagvető adapterrel felszerelt hidastraktor

A harmadik nap végére bár eléggé elfáradtunk, de a jókedvünk töretlen maradt

A projekt ütemezés szerint várhatóan a következő év tavaszán a német partneregyetem munkatársai látogatják meg egyetemünket. Ennek a látogatásnak a keretében bemutatjuk a korábbi bejegyzésekben ismertetett gyepesítési kísérleteinket illetve a telepített magtermesztő területeinket is.

"Halmozottan" előnyös a helyzet - Kunhalmok terepi felmérése

Az idei évben tervbe vettük a HNP működési területén több régióban is megtalálható eltérő mértékben gyepesedett kunhalmok botanikai felmérését. Ez a munka a tudományos eredmények mellett segítséget nyújthat a löszgyepi védett illetve ritka fajok állományainak feltérképezésében, illetve a halmokon található maradvány löszvegetáció értékleltárának elkészítésében. A vizsgálatsorozatban eddig mintegy 40 halmot mértünk fel, de további közel 100 halom felmérése még hátravan. A jelenlegi vizsgálatok is egy sor érdekes és értékes előfordulási adattal gyarapították ismereteinket. 

A halmok igen változatos táji környezetben fordultak elő, néhol szántóföldi tengerből kiemelkedő szigetként viselkedtek.

Több halmon is megtaláltuk a piros szarumák (Glaucium corniculatum) egyedeit.

A selymes boglárka (Ranunculus illyricus) sok vizsgált halmon, néhol nagyobb tömegben is előfordult.

Egy halmon előfordult a horgas bogáncs (Carduus hamulosus) is.

 

Voltak meglehetősen jól "felszerelt" halmok is, ez jelentősen megkönnyítette a felmérési munkát.

Az egyik legérdekesebb halom, egy szikes halom volt, ahol a józan ésszel és persze a gravitációval szembemenve a halom tetején találtuk a legsósabb talajt jelző vegetációt.

Érdekes faj volt a francia lucerna (Medicago monspeliaca), mely eddig egy vizsgált halmunkról került elő.

Viszonylag gyakori faj volt a macskahere (Phlomis tuberosa) is, mely két halom esetében nagy tömegben volt jelen.

A vizsgálatban a táji környezet mellett a halom meredekségét, méretét illetve tájtörténeti változókat is figyelembe véve arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen mértékben járulhatnak hozzá ezek a halmok a korábban elterjedt sztyeppei elemeket is tartalmazó löszvegetáció fennmaradásához.

Legeltetéses cikk a PLOS One-ban

Megjelent a szürkemarha-legeltetés hatásait szikes növényközösségekben vizsgáló eredményeinkből írt cikkünk a PLOS One tudományos folyóiratban. A cikkben a legelés hatásait egy nedvességgradiens mentén vizsgálva kimutattuk, hogy a legeltetés hatása a szárazabb gyepek felől a nedvesebb gyepek felé haladva egyre kifejezettebb, azonban ezeket hatásokat egyre növekvő mértékben befolyásolják az időjárási szélsőségekből adódó fluktuációk.

A cikk a folyóirat honlapjáról mindenki számára szabadon letölthető.

A cikk összefoglalója az alábbiakban olvasható:

Traditional Cattle Grazing in a Mosaic Alkali Landscape: Effects on Grassland Biodiversity along a Moisture Gradient.

Extensively managed pastures are of crucial importance in sustaining biodiversity both in local- and landscape-level. Thus, re-introduction of traditional grazing management is a crucial issue in grassland conservation actions worldwide. Traditional grazing with robust cattle breeds in low stocking rates is considered to be especially useful to mimic natural grazing regimes, but well documented case-studies are surprisingly rare on this topic. Our goal was to evaluate the  effectiveness of traditional Hungarian Grey cattle grazing as a conservation action in a mosaic alkali landscape. We asked the following questions: (i) How does cattle grazing affect species composition and diversity of the grasslands? (ii) What are the effects of grazing on short-lived and perennial  noxious species? (iii) Are there distinct effects of grazing in dry-, mesophilous- and wet grassland types? Vegetation of fenced and grazed plots in a 200-ha sized habitat complex (secondary dry  grasslands and pristine mesophilous- and wet alkali grasslands) was sampled from 2006–2009 in East-Hungary. 

 

We found higher diversity scores in grazed plots compared to fenced ones in  mesophilous- and wet grasslands. Higher cover of noxious species was typical in fenced plots  compared to their grazed counterparts in the last year in every studied grassland type. We found an increasing effect of grazing from the dry- towards the wet grassland types. The year-to-year  differences also followed similar pattern: the site-dependent effects were the lowest in the dry  grassland and an increasing effect was detected along the moisture gradient. We found that extensive Hungarian Grey cattle grazing is an effective tool to suppress noxious species and to create a mosaic  vegetation structure, which enables to maintain high species richness in the landscape. Hungarian Grey cattle can feed in open habitats along long moisture gradient, thus in highly mosaic landscapes this breed can be the most suitable livestock type.

Áttekintő tanulmányunk a 25 legtöbbet 

letöltött cikk között

A "Biodiversity of Palaearctic grasslands: processes, patterns and conservation" című különszámban megjelent áttekintő tanulmányunk az első 25 legtöbbet letöltött cikk között van az elmúlt 90 nap adatait alapul véve az Agriculture, Ecosystems and Environment c. folyóiratban.

A tanulmány szabadon hozzáférhető és letölthető bárki számára a folyóirat honlapjáról. Bízunk benn, hogy nemsokára a legtöbbet idézett cikkek között lesz.